4D Új Dimenzió – Isten szolgálatában évtizedek óta

A 4D Új Dimenzió egy megújult zenekar, a 90-es években működő 4. Dimenzió missziós rock együttes zenei munkájának folytatása. Céljaiban és stílusában megújult, ám szellemi tartalmában és evangelizációs erejében méltó utódja annak. Az együttes feladatának érzi, hogy zenéjével Isten jelenlétét teremtse meg mindenhol, ahol csak felcsendül. Dicsőítő zenéjével az embereket rá akarja ébreszteni, hogy létezik Isten, aki szeret és gondol ránk. A zenekar részéről Kőrös Tiborral beszélgettünk a múltról és a jelenről.

Mi a kapcsolat az egykori 4. Dimenzió és a mai 4D Új Dimenzió között?

Az együttes tagjai közül néhányan még a hajdani nagy sikerű 4. dimenzió együttesben is játszottak. Innen a név: 4D, de ez már Új Dimenzió. Több új taggal is kibővültünk, más a zenénk, más az irányunk és más az elkötelezettségünk. Új gondolatok, új zenék, új utak jellemeznek bennünket. Más az, ahogy gondolkodunk dicsőítésről és evangelizációról is. Meg akarjuk fogalmazni az emberek érzéseit, de mindig kiutat adunk Jézus Krisztussal a problémáikból. Zenénkben az ige erejét használjuk, és törekszünk az ige szó szerinti megjelenítésére.

Hogyan jött a 4D zenekar ötlete, és miért ez lett a neve?

A nevet Yongi Cho könyve kapcsán kapta az együttes, mivel ez illett a legjobban ahhoz a szándékunkhoz, hogy Isten dimenziójában, légkörében működve tudjon hatni az emberekre.

Mi volt a fő küldetése a csapatnak, dicsőítés vagy evangelizáció, esetleg mindkettő?

Egyértelműen evangelizációs küldetéssel működtünk. Meghatározó alakja volt a kezdetekben Schmidt Árpád, aki nagy evangélista testvérünk volt. Ha jól emlékszem egy koncert sem fejeződött be a megtérők imája nélkül, valamint a legtöbb megjelent album végén is mindig elhangzott.

Egy időben nagyon sok helyen láttuk, hogy fellépett a csapat. Milyen sűrűn és hol játszottatok?

Volt egy időszak, amikor többféle fellépés is adódott. Egy időben a Somogyi Béla utcai Józsefvárosi klubban is majdnem hetenként volt klub koncert. Többször jártunk a Jubál fesztiválon Gödöllőn, ahol sok más dicsőitő együttessel találkozhattunk és testvéri közösségben lehettünk. Nagyon jó légköre volt. Jártunk a Pünkösdi Sátor misszióval is, ahová rendszeresen jöttek zenekarok, és Süveges Imre evangelizációjához járultunk. Emellett emlékezetes volt az Almássy téri koncert, valamint az óbudai Szentlélek téri szabadtéri alkalom, ahonnan a megtérők közül még ma is vannak a gyülekezetünkben.

Lakatos Péter is tagja volt valamikor a csapatnak. Az melyik „korszak” volt?

Lakatos Péter a kezdetek után lépett a zenekarba, amikor a zeneakadémiai vizsgáit letette. A zenekar életét több korszakra lehet osztani. Az egyik, amikor a zenekar még nem Péter dalait játszotta, a másik, amikor már az övéit is, de más zenészekét is. Ez utóbbit nevezném fénykorszaknak, mivel itt volt a legátütőbb a műsor. Végül jött egy újabb korszak, amikor már főleg Péter szerzeményeit játszottuk.

Sok új ének született, és a kazetták, énekesfüzetek segítségével sok helyre eljuthatott. Milyen visszajelzéseket kaptatok?

A kazettákat kétféle csoportba oszthatjuk. Egyik részük élő dicsőtő hanganyagok, amelyeket a gyülekezetben vettünk fel, és 100% dicsőítő dalokból állnak. Ezek sok helyre eljutottak és egy nemzedék hallgatta, amelyik most is örömmel emlékezik vissza. Ezek is zömében saját számok voltak. A másik a Dimenzió kazetták sorozata, amelyek koncertre készültek és kifejezetten evangelizációt szolgáló zenéket tartalmaztak. Ezt kisebb réteg szerette, de ez nyilvánvaló is, mert nem minden igényt kiszolgáló lágy zenék voltak, hanem inkább a világi élet fájdalmait, vadságát visszatükröző keményebb, rockosabb dalok, amelyeket a múltunkban hordoztunk.

A gyülekezetetekhez tartozik a Palánta szolgálat. Ez azt jelenti, hogy játszott gyerekeknek is az együttes?

Péter időszakában már igen, játszottunk gyerekeknek is közvetlenül, de inkább felvételek formájában. Ilyenek voltak a Mondd, ki a dzsungel királya, vagy A legnagyobb ajándék című gyerekalbumok.

Miként fejezte be a pályáját a csapat, és hogyan látod most ennyi év távlatából?

Igazából nem fejeztük be, csak teljesen másképp folytatjuk. Jelenleg főleg dicsőítőként szolgálunk a Mahanaimban. Nem túlzok, ha azt mondom, az Úr ajándékot adott nekünk arra, hogy új dalokat énekeljünk. Kb. 10 éve nem érjük utol magunkat, annyi sok áldott, ihletett ének születik.

Koncertekre már ritkábban megyünk, az a kor elmúlt, amikor a fiatalok még éhesek voltak arra a stílusú zenére. Már csak két tag van, akik szinte a kezdetektől ott voltak, de a tűz nem aludt ki egyáltalán. Szép idő volt az is, de a mostani is különleges. Most sokkal inkább gyerekkoncerteken van a hangsúly. Úgy érzem még sok jót tartogat a jövő, vagy inkább a mi szeretett Istenünk!