Mindig annak a legnehezebb, aki először hoz valami újat, és az 1972-ben alakult Petra vállalta ezt a kihívást. Minőségi rockzene, színvonalas szövegekkel, melyek lelkesítettek, mozgósítottak, és megalkuvás nélküli tanítványságra hívtak.
Azt a Jézust nagyon lehetett szeretni, akit a Petra mutatott be – dalaival és hozzáállásával is. Mentek, és vitték a világ legfontosabb üzenetét. Volt év, amikor több mint 200 koncertet adtak. Ez volt a Jézus mozgalom lendülete: menteni a lelkeket, frissen tartani a hitet a hívőkben, mert Jézus hamar vissza fog jönni. Greg X. Volz énekessel volt egy csodás korszakuk, és akkor születtek a gyönyörű lírai számok, melyeket itt hallhatunk:
Amikor Greg kivált az együttesből, kevesen gondolták, hogy sikerül pótolni ezt a fantasztikus hangú énekest. Ám jött John Schlitt, és egy új korszak következett a Petra életében. Íme a címadó dala a csapat talán legjobb albumának:
1989-ben pedig egy különleges lemezt készítettek, melyen dicsőítő dalokat játszottak az ő jellegzetes rockos hangzásukkal. A stílus és a mondanivaló szinkronban kell hogy legyen, és a The Battle Belongs to the Lord harci indulója nagyon jól szól ebben a keményebb hangzásban:
A Petra egy utcai harcos csapat. Fáradhatatlanul mentek, hívtak, lelkesítettek, mozgósítottak. Zenéjükben pedig benne van az a sajátos karcosság, mely minden kiváló rock együttest jellemez.
A Petránál lehet érezni a belső húzóerőt, melyet az Istennel kialakított bensőséges kapcsolat tud táplálni.
Arra tanítanak bennünket, hogy merni kell vállalni az újat, nem szabad megkeseredni, ha kritika vagy értetlenség fogad bennünket, hanem szelíden és következetesen végig kell menni a számunkra fenntartott úton. A kulcsszó: az aktivitás. Pihenünk, ha elfáradunk, de a készség szüntelenül legyen bennünk, hogy szeretnénk előre haladni. Ha pedig ehhez minőségi zene is társul, akkor jönnek az új Petrák, járva a mai utcákat, akik majd mennek és visznek előre.
