Skillet, az áldott rockzenekar

Különleges pillanatához érkezett a keresztény rockzene. A Skillet 2009-es számát, a Monstert 1 milliárdszor hallgatták meg a Spotify felületen. A csapat tényleg nagyot megy, hiszen eddig 23 millió albumot adtak el, havonta 12 millióan hallgatják őket a Spotify-on, ahol az összes daluk már túl van a 4 milliárdon. A Monster sikere őket is meglepte, bár már megjelenésekor érezték, hogy sokak azonosulhatnak majd vele. A dal arról szól, hogy van bennünk egy szörny, aki nem más, mint bűnös lényünk, az óember. Hívőként néha azt érzem, hogy van bennem valaki, aki nem én vagyok. Akinek könnyebb dühösnek lenni az emberekkel, mintsem szeretni őket. Ismerjük mindnyájan ezt a jelenséget.

John Cooper, a csapat vezetője így fogalmaz, amikor egyesek démoninak nevezik a kemény rockzenét: „Szerintem, itt alapvető félreértésről van szó. A zene nem a gonoszé, hanem Istené. A különbség a szövegekben van, hogy mivel töltöd meg. Ezt te választod meg, az jelenik meg, ami a szívedből jön. Önmagában egyik zenei stílus sem gonosz. Isten kreativitással ajándékozott meg bennünket, ami által kifejezhetjük magunkat. A dalírás Isten szabadon használható ajándéka az emberiség számára. Ad nekünk egy csodálatos ajándékot, és rajtunk áll, miként használjuk azt. Ha én lennék a Gonosz, akkor valami nagyon szép és andalító zenét választanék, és abban rejteném el mérgező üzenetemet, és úgy vonzanám hallgatóit a halál felé, mint egy szirén.”

A Monster sikeréről azt mondja, hogy újra és újra találkozik tizenévesekkel, akiknek tetszik a Szörny ötlet, mert ebben a korban kezdik érezni a különféle erők hatásait. Például dühösek, de nem tudják, miért tud annyira erős lenni az az érzés. 

„Ez egy olyan ének, amivel sokan tudnak azonosulni.” 

Most pedig jöjjön M bizonyságtétele, aki egy amerikai missziós szervezetnél dolgozik. Elmondja, miként segítette őt Jézushoz a Skillet egyik dala.

„Hívő családban nőttem fel, de sok olyan dolgot láttam a gyülekezetben, ami inkább eltávolított a hittől. A középiskola után jelentkeztem a hadseregbe, és egyre sötétebb mélységekbe vittek a bűneim. Nem is akarom elsorolni őket, mindenki el tudja képzelni, milyen életem lehetett. Már tizenévesként hallgattam a Skillet zenéjét, és újra meg újra visszatértem hozzájuk, mert éreztem, valahogy mások, mint a többiek. Egy átdorbézolt éjszaka után annyira sötéten éreztem magam, hogy legszívesebben meghaltam volna, és ekkor hallgattam a Rebirthing nótát. Olyan hatással volt rám, hogy szinte egyből hívő lettem, de talán még nem álltam készen arra, hogy mindent átadjak Jézusnak. Nem sokkal később volt egy halálközeli élményem, ami nagyon megviselt. Leszereltem, mentek a partik, az ivászatok, de már nem éreztem jól magam, később pedig jöttek a drogok. Isten jelzett, de jelentkeztek a démonok is – vad időszak volt, és újra meg akartam halni. Ebben az időszakban valaki – talán a Szentlékek lehetett – azt súgta a fülembe, hogy „van ebből kiút, és megmutatom neked merre”.  Egy hétvégén szinte alig aludtam, majd olvastam a Bibliámat, és meghallgattam újra a Rebirthing dalt. 

„Tell me when I’m gonna live again – Mondd meg, mikor fogok újra élni
Tell me when I’m gonna breathe you in – Mondd meg, mikor lélegezhetlek be
Tell me when I’m gonna feel inside – Mondd meg, mikor érezhetek legbelül
Tell me when I’m gonna feel alive – Mondd meg, mikor érezhetem, hogy élek.”

Ez is azt üzente, hogy van kiút. Végigolvastam a Máté evangéliumát, és nem tudom, hogyan, de megértettem, hogy Jézus egy valós személy. Kértem, hogy mentse meg az életem, majd a kimerültségtől elaludtam. Amikor felébredtem, mintha egy új személy lettem volna. Tudtam, hogy Isten bennem van, megbocsátotta a bűneimet, és hogy szeret engem. Attól a pillanattól kezdve követem Jézust, és próbálom mások számára is érthetővé tenni a hitet. Köszönöm John, és tudd, amit csinálsz, az működik, mert Isten megvilágosította a dal szövegét, jelezve, hogy van számomra kiút. Isten felhasználta az általad írt szöveget, hogy megmentse az életemet.”

Hány és hány ilyen történhet még világszerte, hiszen 4 milliárd meghallgatása volt idáig a számaiknak, nem beszélve azokról a százezrekről, akik részt vettek a koncertjeiken.

Mindenki olyan módon adja tovább az Evangéliumot, amilyen képességet kapott, és lehetősége nyílik rá. Elsősorban saját magunkért vagyunk felelősek, azt kell használni, és azon javítani, amivel rendelkezünk.

Pál mindenkinek örült, aki vitte a Jóhírt, bármilyen szándékkal is tette.

Vigyük mi is, és örüljünk mindenkinek, aki viszi.

Azokért a hívőkért pedig, akik élete ennyire a nyilvánosság előtt zajlik, adjunk hálát, és imádkozzunk, hogy fussák végig a pályájukat, és maradjanak mindvégig hitelesek.