Váltás dicsőítésre

A dicsőítés az a zenei stílus, amely jelen lesz az egész örökkévalóságban. A Szentlélek segít abban, hogy elég nagynak és fenségesnek lássuk Istent, és ezáltal ráérezzünk az imádat belső szépségére és erejére. 

Ehhez még hangszeren sem kell játszanunk, a hangunk is lehet hamiskás, itt a belső szándék a lényeges. Persze, jó hallani olyanokat, akik ezt a felfelé irányuló hódolatot míves módon fejezik ki. 

Az elmúlt évtizedekben két ismert énekes váltott át nagyon sikeres pop illetve rock pályáról a dicsőítésre: Michael W. Smith és Mac Powell a Third Day frontembere. 

Michael volt a 90-es évek legfénylőbb férfi gospel popcsillaga. 1993-ban több néző előtt énekelt, mint Michael Jackson. Ontotta a szebbnél szebb slágereket. Igényes szövegek, fülbemászó dallamok, mint a 

Friends (Jóbarátok), ami egyike legtöbbször játszott dalainak.

Bár szövegei elsősorban emberi élethelyzetekről szóltak, ott volt benne a vágy, hogy Istent is magasztalja. 1990-ben jelent meg a Go West Young Man című albuma, amelynek legutolsó dala egy imádat. Elütött a lemez többi énekétől, de hamar a hatása alá kerültél, mert annyira mély és bensőséges. Michael 2001-ben mutatkozott be dicsőítőként, és a Worship című lemezére is felkerült ez a dal.

Érdekesség, hogy az album bemutatója közvetlenül a szeptember 11-i terrortámadás előttre esett, és sokaknak adhatott vigasztalást az egész országot sújtó tragédia idején. 

Michael többször járt nálunk, fellépett 2022-ben a Puskásban is. Amikor befejezte az utolsó számot, megfordult, és elhagyta a színpadot. Ezzel jelezte, hogy a taps és a dicsőség már Istennek szól. Elegáns és sokatmondó gesztus volt. Itt énekelte a Waymaker (Útkészítő) éneket.

Mac Powell a Third Day frontembereként lett ismert. A dallamos rock stílusában mozgó csapat a 90-es évek közepén vált ismertté. A Consuming Fire (Emésztő tűz) című számuk lett a zászlóshajójuk. 

Turnék, újabb turnék, dalok, újabb dalok – sokak kedvencei lettek. Ha egyszer meghallottad Powell karcos hangját, sokáig benned maradt. Egyszerűen élvezetes volt hallgatni őket, mint ezen a koncerten is:

Powell egy idő után szintén váltott, és a Church Of Apostles gyülekezet dicsőítésvezetője lett. Újabban írt énekei inkább a country stílushoz állnak közelebb, de a belső intenzitás ugyanúgy kihallható.

Ennek a gyülekezetnek különleges személy a vezetője. Dr. Michael Youssef egyiptomi származású, és amikor szegény szülei az abortuszon gondolkodtak, eljött hozzájuk egy lelkész, és miután azt mondta nekik, hogy a gyermek Isten szolgája lesz, vállalták a szülést. Így is lett, mert talán a legnagyobb méretű televíziós szolgálatot működteti az arab világ felé. Amikor prédikál, érezni rajta, mennyire fáj a kárhozat felé menők sorsa, s hogy mindent megtenne azért, hogy Jézushoz találjanak.  

Persze, minden megtérés csoda, de Isten a csodák Istene. Erről énekel Powell:

Mac Powell kezdettől fogva érezte, hogy zenéjében életet kell közvetítenie. Mert annyi lehúzó hatás ér bennünket, a magány, a depresszió újra meg újra maga alá akar gyűrni. Ám Jézus maga az Élet, és azért jött, hogy nekünk is életünk legyen. Az Élet erősebb a problémáknál és a nehézségeknél, csak mindig ott kell maradnunk Jézus közelében. Ha jól mennek a dolgok, akkor használjuk ki, és töltsünk vele több időt, ha rosszra fordul, akkor is tartsunk ki mellette. Nála minden helyzetre van megoldás.