A kapzsiság bűne. A fejünkben ez a szó egy fösvény gonosztevő képét idézi fel, aki aranypénzek halmát számolgatja. A kép szinte karikatúraszerűen gonosz. De a kapzsiság nem mindig nyilvánvaló, még akkor sem, ha valakinek az életét szorosan megragadja. Valójában a kapzsiság anélkül is tönkreteheti az emberek életét, hogy azok egyáltalán tudnának róla, hogy hatással van rájuk. A kapzsiság álcázhatja magát egészséges vágynak, hogy az ember gondoskodjon a családjáról, vagy szorgalmas legyen a karrierjében. Az egészséges vágyról az egészségtelenre való átmenet akkor következik be, amikor a vagyon vagy a javak felhalmozása öncéllá válik, ahelyett, hogy eszközzé válna az élet élvezéséhez, miközben Istent és másokat szeretünk. Ez a veszélyes vágy úgy marja az ember belsejét, mint a rák, és csak úgy lehet meggyógyítani, ha felismerik és elutasítják azt a rendellenes és romboló késztetést, ami.

Íme öt módja annak, hogy a kapzsiság – ha nem ismerjük fel és nem utasítjuk el – tönkreteszi az életünket:

1. A kapzsiság bálványimádóvá tesz

Jézus világosan fogalmaz: nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni (Máté 6:24). Pál azt mondja, hogy a hívőknek „meg kell ölniük… a kapzsiságot, amely bálványimádás” (Kolossé 3:5). A Zsidókhoz írt levél írója erre buzdít: „Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” (Zsidók 13:5).

A kapzsiság felemészti a hálát és az elégedettséget, mert elfordítja szívünket attól, akinek jelenléte az igazi öröm forrása. Az Isten jelenléte iránti hála az elégedettség üzemanyaga, de a kapzsiság olyan, mint egy felhő, amely elhomályosítja Isten látását és megtapasztalását. Az e világ dolgaira összpontosít, és az elégedettséget sóvárgássá, a hálát pedig az egyre több és több után való zsörtölődéssé változtatja, mivel a világi törekvés végül beteljesületlenül hagy bennünket.

2. A kapzsiság sosem elég

A Prédikátor könyvének írója megjegyzi, hogy „Aki szereti a pénzt, nem elégszik meg a pénzzel, sem a jövedelemmel az, aki szereti a vagyont. Ez is hiábavalóság!” (Préd 5:9). A kapzsiságnak való engedés olyan, mintha állandóan rágcsálnivalókat ennénk, minden automata felé vonzódnánk, minden boltban a chipses folyosón találnánk magunkat, mindig sóvárogva, de soha nem érezzük magunkat igazán jóllakottnak. A gazdagság és a birtoklás öncélú hajszolása olyan, mintha üres kalóriákat majszolnánk, amelyek egy időre talán enyhítik lelkünk éhségét, de soha nem lesznek képesek igazán jóllakatni bennünket.

Ha viszont Isten iránti szeretet és az Őbenne való megelégedettség tölt el bennünket, akkor a gazdagság és a javak iránti vágyaink az Ő uralma alatt rendeződnek. Amikor elutasítjuk a kapzsiság bálványát, és helyette Isten felé fordulunk, felszabadulunk arra, hogy lelkesen dolgozzunk, és élvezzük e kemény munka jutalmát anélkül, hogy azok uralnának bennünket. Ezzel a szabadsággal felnyílik a szemünk, hogy felismerjük az elégedettség értékét a törekvéssel szemben, megerősítve azt, amit Prédikátor tanácsol: „Jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan, mint két marokra valót hajszoltan és hasztalan erőlködéssel.” (Préd 4:6).

3. A kapzsiságnak súlyos következményei vannak

Mintha a kapzsiság hiábavalósága nem lenne elég ok arra, hogy mindenáron elkerüljük, a Biblia azt is elmondja, hogy a kapzsiság belülről kifelé rombolja az ember életét. A Példabeszédek könyve arra figyelmeztet, hogy „telhetetlen ember viszályt szít” (28:25) és „kárt okoz saját házának a nyerészkedő” (15:27).

Ha a kapzsiság elhomályosítja a látásodat, akkor másokat olyan tárgyaknak kezded látni, amelyeket ki kell használni, vagy olyan bábuknak, amelyeket manipulálni kell, hogy még többet kapj abból, amire vágysz, ami lehetetlenné teszi, hogy jól szeress másokat. Péter figyelmezteti az egyházi vezetőket, hogy ne essenek kapzsi gondolkodásmód áldozatául szolgálatuk során, amikor ezt mondja: „legeltessétek Isten közöttetek levő nyáját, ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen” (1Péter 5:2).

Pál szerint a kapzsiság egy csúszós lejtő. Arra figyelmeztet, hogy „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik.” (1Timóteus 6:9). Panaszkodik, hogy a pénz szeretete mindenféle gonoszság gyökere, és emlékezteti a hívőket, hogy „amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.” (1Timóteus 6:10).

Jakab ezeket a gondolatokat visszhangozza, amikor leírja az ítéletet, amellyel azok az emberek fognak szembenézni, akik igazságtalanok voltak másokkal szemben, miközben maguknak túlzott vagyont halmoztak fel, és azt mondja nekik: „Gazdagságotok megrothadt, ruháitokat megrágta a moly, aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, és rozsdája ellenetek tanúskodik, és megemészti testeteket, mint a tűz. Kincseket gyűjtöttetek még az utolsó napokban is.” (Jakab 5:2-3).

4. A kapzsiság lehetetlenné teszi a nagylelkűséget és annak áldásait

A Biblia nem ellenzi a pénzkeresést, sőt, a pénzkeresést – és a hozzá kapcsolódó becsületes munkát – bátorítja! Pál azt mondja, hogy „A tolvaj többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek.” (Efézus 4:28). A mások iránti nagylelkűség logikus következménye Isten irántunk tanúsított nagylelkűségének. „Erről ismerjük fel a szeretetet” – mondja János – „hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.” (1Jn 3,16). János azonban nem áll meg az általánosságoknál; ehelyett a hívők pénzköltésének hétköznapi döntéseire helyezi a hangsúlyt, és ezt az Istennel való kapcsolatuk egészségével hozza összefüggésbe: „Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan maradhatna meg az Isten szeretete?” (1János 3:17-18).

A gazdagokat a Biblia nem ítéli el, de kijózanító figyelmeztetést kapnak, hogy „ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk.” (1Timóteus 6:17). A gazdag emberek „tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal” (1Timóteus 6:18). Isten bőkezűsége nem állt meg azzal, hogy életét adta – áldást áldásra ígér a másokkal bőkezűen bánó hívőknek, és biztosít bennünket arról, hogy jobb adni, mint kapni (ApCsel 20:35). Azok, akik nagylelkűséget tanúsítanak a rászorulók iránt, azt mondják, hogy „Aki könyörül a nincstelenen, az ÚRnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.” (Példabeszédek 19:17). Jézus visszhangozza ezt a gondolatot, amikor azt mondja: „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe.” (Lukács 6:38).

A kapzsiság elutasításának és a nagylelkűség elfogadásának kölcsönös eredménye van: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Példabeszédek 11:25). A 2Korinthus 9:6 valami hasonlót mond: „Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat.” (2Korinthus 9:6). Amikor a kapzsiság beköltözik az ember szívébe, az megakadályozza, hogy nagylelkűséget mutasson, és így ellehetetleníti, hogy a nagylelkűség áldásai kivirágozzanak az életében.

5. A kapzsiság nem vezet bőséghez

Aki kapzsi, az alapvetően félreértette, miről szól az élet. Jézus a Lukács 12:15-ben így parancsolja követőinek: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” A Példabeszédek könyve arra figyelmeztet, hogy akik a gazdagságukban bíznak, elesnek. Azok viszont, akik Istent helyezik előtérbe a kapzsisággal szemben, virágozni fognak, mint a zöld levél (Példabeszédek 11:28).

A kapzsiság elfordítja az ember tekintetét a mennyről, és arra készteti, hogy bölcstelenül úgy cselekedjen, mintha csak ez a világ lenne, ami ellentétben áll Jézus Máté 6:19-21-ben található intésével:

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.„

A kapzsiság a szívünkről és annak tartalmáról szól. Amikor a kapzsiság gyökeret ereszt, a hála nem tud növekedni, és Istenről megfeledkezünk, ami az életünk tönkretételének receptje. A kapzsiság kiirtása azonban teret adhat a hálának és Isten jelenlétének tudatosításának, ami valódi lelki elégedettséghez, nyugodt szívhez és valóban bőséges élethez vezet.