Az Apostolok Cselekedetei könyvének első lapjai azt mutatják, hogy az ősegyházat Isten arra használta fel, hogy elindítsa azt a mozgalmat, amelyet ma kereszténységnek nevezünk. A nyitó „alkalmukon” 3000 ember jutott hitre Jézus Krisztusban. A második nyilvános összejövetelükön több mint 5000 fővel gyarapodott a számuk. A történészek és kutatók azt mondják, hogy az első pünkösd utáni hat hónapon belül több mint százezer új keresztény volt Jeruzsálem városában. Mindannyiunk hite visszavezethető arra a pillanatra, amely egy maroknyi kereszténnyel kezdődött az Apostolok Cselekedeteiben.

Amikor felismerjük annak a nagyságrendjét, ami ezen az embercsoporton keresztül történt, felmerül a kérdés: Mi volt az, ami lehetővé tette számukra, hogy Isten ilyen hatalmasan használta őket? Ez egy senkikből álló, szedett-vedett csoport volt. Senki sem ismerte a nevüket, senki sem tudta a történetüket, senki sem tudta, honnan jöttek. A történelem mégis feljegyezte, hogy Isten arra használta őket, hogy szó szerint felforgassa a világot. Ha alaposan megnézzük az ApCsel 1:1-14-et, akkor megtalálhatjuk az ősegyház négy olyan jellemzőjét, amelyet a saját életünkre is alkalmazhatunk.

1. Az ősegyháznak olyan hite volt, amely engedelmességet eredményezett

Bíztak Istenben, és azt tették, amit Isten mondott. Mielőtt felment a mennybe, Jézus azt mondta nekik: „tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” (ApCsel 1:8). Hozzátette: „Ne távozzatok el Jeruzsálemből”. Tudod, mi történt alig 40 nappal korábban Jeruzsálemben? A város elég egyértelműen nyilatkozott arról, hogy mit gondolnak Jézusról. Jeruzsálem volt az a hely, ahol Jézust megkorbácsolták, megverték, bíróság elé állították, keresztre feszítették és eltemették. Jeruzsálem volt az a hely, ahol elveszíthették az életüket. Logikailag, stratégiailag nem volt értelme Jeruzsálembe menni.

A Biblia mégis azt mondja, hogy Jeruzsálembe mentek. Miért tették volna ezt? Itt van a magyarázat: Hallották Isten hangját. És amikor Isten szól, akkor engedelmességgel és hittel válaszolunk. A hallás nem azt jelenti, hogy Isten kitölti az összes üres részt, de Isten világosan beszél arról, hogy mi a következő lépés. És hittel, engedelmességgel válaszolok a következő lépésre. Ez a fajta hit pedig bensőséges kapcsolatot követel Istennel. Mindent, amit Jézus tenni akar rajtad keresztül, azt annak a túláradásából fogja megtenni, amit benned tesz.

2. Az ősegyháznak volt egy szenvedélye, amely egységet eredményezett

A 14. vers ezt mondja nekünk: „Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban”. Ez a kifejezés a görög nyelvben szó szerint azt jelenti, hogy egy akarat, egy szív, egy szenvedély.

Amit az író ezekről az emberekről mond, az az, hogy mindannyian ugyanaz a dolog köré fonták a szívüket. Mi az? „Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta nekik, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.” (ApCsel 1,3). Ez az utolsó 40 nap, amikor Jézus fizikailag a földön jár. És a Biblia szerint minden alkalommal, amikor Jézus a tanítványai közé került, csak egy témáról beszélt: Isten országáról. Mi az Isten országa?

Isten országa Isten végső, örökkévaló megváltó küldetése. Isten országa az Ő szuverén tevékenysége a világban, amelynek eredményeképpen az emberek helyes kapcsolatba kerülnek ővele. Isten országa az a nagy kép, amit Ő tesz a világban.

3. Az ősegyházban olyan kétségbeesés volt, amely imát eredményezett

A Biblia azt mondja, hogy felmentek a felső szobába, és az imádságnak szentelték magukat. Nem hagyták abba az imádkozást, amíg Isten meg nem jelent, hogy megtegye, amit ígért. Isten szuverenitásában úgy döntött, hogy tevékenységét az ő népének imáira korlátozza. Nem, Istennek nincs szüksége ránk. Istennek nincs szüksége az imáinkra. Az, akihez imádkozunk, hatalmas. És Ő végtelen szuverenitásában mégis elrendelte, hogy népének imáira válaszul cselekedjen.

Ha elég mélyre ásol bárhol a világban, ahol Isten aktívan munkálkodik, ott megtalálod azon emberek magját, akik imádságban keresték Isten arcát, hogy ez megtörténjen.

4. Az ősegyháznak megvolt a Lelke, amely erőt termelt

Az első pünkösd napján a gyülekezet olyan hatalmat kapott, amilyet korábban még soha. Isten Szentlelkének újbóli kiáradására van szükségünk. Francis Chan az Elfelejtett Isten című könyvében ezt írja: „Amikor az Apostolok Cselekedeteinek könyvét olvasom, az egyházat megállíthatatlan erőnek látom. Az egyház hatalmas volt és futótűzként terjedt. Nem az okos tervezés miatt, hanem a Lélek mozgása által. Lázadások, kínzások, szegénység vagy bármilyen másfajta üldözés nem tudta megállítani. Hát nem ilyen egyházi mozgalom az, aminek mindannyian vágyunk a részesei lenni?”

Isten e férfijai és asszonyai egy valószínűtlen csoportot alkottak. De olyan hitük volt, amely engedelmességet eredményezett. Olyan szenvedélyük volt, amely egységet fakasztott. Kétségbeesésük imát eredményezett. Az élő Isten Lelke volt bennük, ami erőt adott. Legyünk mi is ilyen emberei Istennek!.

Forrás: ChurchLeaders