Bizonyos értelemben az a kihívás, hogy „[v]álaszd… az életet, hogy élhess” (5Móz 30,19), az emberiséggel egyidős. Az Édenkertben Isten Ádámnak és Évának ugyanezt az lehetőséget adta (1Móz 2,15–17), de ők rossz döntést hoztak, és a halál útját követték. Azóta minden ember a bűn ördögi körében vergődik. Kétségtelen, hogy voltak olyan időszakok, amikor az ember visszatért Istenhez, de ezek nagyon rövid ideig tartottak.

Mózes, aki ekkor már negyven éve volt Isten népének a vezetője, tökéletesen tudta, hogy az emberek képtelenek az életet választani, hogy élhessenek. A vándorlás során végig zúgolódtak Isten ellen, folyton megkérdőjelezték Mózes vezetői szerepét, aminek a következménye halál és pusztulás volt. Mózes azzal kezdte a Móáb földjén elmondott utolsó igehirdetéseit, hogy Isten népét emlékeztette lázadásának véres következményeire (5Móz 1). Még maga Mózes, a nagy szabadító sem volt képes mindig következetesen az életet választani; ezért kellett úgy meghalnia, hogy nem léphetett be arra a földre, ahová negyven éven át igyekezett eljutni (5Móz 3,21–29).

Ennek ellenére újra csak emlékezteti a népet arra, hogy feltétlenül az életet kell választaniuk. Ekkorra már kihalt az az egész nemzedék, amely elutasította Isten ígéreteit, és ezért arra kényszerült, hogy negyven évig vándoroljon a pusztában. Ebben az új nemzedékben elevenen élt szüleik halálának az emléke a pusztai időkből. Most dönteniük kell: elődeik útját kívánják járni, az Istennel szembeni engedetlenség és halál útját, vagy olyan új nemzedék akarnak lenni, amely bízik Istenben, az ő útjain jár, és bőségben él az ígéret földjén?

Jézus élete és szolgálata elhozta a reményt azok számára, akik a bűn és a halál ördögi körében vergődnek. Valóra váltotta Istennek az élet útjára vonatkozó ígéretét. János azt írja, hogy Jézus azt mondta magáról, hogy ő „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Aki őhozzá jön, az nem előírások egész rendszerének betartása révén, hanem azzal, hogy Krisztusra bízza magát, megtalálja az élet ösvényét. Őbenne van az élet és a bőség (10,10).

„Szeresd az URat, a te Istenedet, hallgass a szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz és így lakhatsz hosszú ideig azon a földön, amelyet Istened, az ÚR esküvel ígért oda atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.”

5MÓZES 30,19