Józsué könyve erőteljes felütéssel kezdődött. A nép a hosszú évekig tartó pusztai vándorlás után végre birtokba vehette az ígéret földjét. Jerikó bevétele (Józs 6) előrevetítette, hogyan ad majd győzelmet Isten Izráelnek a pogány népek fölött. Győzni fognak, de nem hadseregük vagy politikai képességeik révén, nem is saját erejükből, hanem egyszerűen azért, mert Isten ezen keresztül mutatja meg erejét, és kegyelemből, ajándékba adja nekik az országot. Meg akarta tanítani nekik, hogy ezekben a csatákban – és tulajdonképpen az élet minden nehézségével szembesülve – nem az emberi erő és hatalom hoz győzelmet, hanem Isten Lelke (Zak 4,6).

A 6. fejezetben olvasható, Isten rendkívüli erejéről szóló történet ellenpontja a 7. fejezet, amely az emberi szív ostobaságáról és a bűn ördögi hatásairól szól. Ákán, egy egyszerű ember Júda törzséből, titokban bűnt követett el – vagy legalábbis ő titkosnak gondolta tettét. A hadizsákmányból, amelyet Istennek kellett volna adniuk, elvett magának valamit. Bűnének katasztrofális következményei lettek mind saját magára, mind az egész népre nézve.

Ákánhoz hasonlóan minden ember hajlamos arra, hogy a szíve mélyén titkos bűnt rejtegessen még akkor is, hogyha megtapasztalta Isten hűségét és erejét munkálkodni az életében. A titkos bűn azonban nem maradhat rejtve a mindent tudó Isten előtt. És Ákán bűnéhez hasonlóan minden ilyen titkos bűnnek messzemenő következményei vannak a családok, közösségek, sőt egész nemzetek életére nézve. Ezért Pál szinte könyörög, hogy hagyjunk föl ezekkel a bűnökkel, és vigyük őket Krisztus világosságára, ahol igazi és maradandó változást élhetünk át (Ef 5,8–16). Tanácsát egy rendkívül egyszerű tényre alapozza: az idő szalad, Isten ítélete pedig közel van.

A bűn feletti ítélet – amelyet igen élesen látunk Ákán történetében – mindenkit el fog érni, aki nem akarja megbánni a bűnt, és Krisztusra bízni magát. Isten végül minden rejtett dolgot napvilágra fog hozni (1Kor 4,5). A hívők, akik Krisztusban bíznak, már most a világosságra merik vinni bűnüket, kilépve a sötétségből. Ők tudják a legjobban, hogy milyen végzetes következményei vannak az eltitkolt bűnnek, és átélték, mennyire szabaddá tesz az, ha az ember a bűnt a világosságra viszi.