Így tett Jób barátja, Cófár is. Hiába bizonygatta Jób, hogy semmi rosszat nem tett (Jób 6,24; 9,21; 10,2.7), ez a harmadik barát abból a téves feltevésből kiindulva elemezte Jób helyzetét, hogy nagy nyomorúsága nyilvánvalóan rejtett erkölcsi vétkességét bizonyítja.

Isten végtelen bölcsességére hivatkozva azt sugallta, hogy Jób nemcsak a neki járó büntetést kapja, hanem hogyha bűne teljes mértékben kitudódna, joggal részesülhetne még súlyosabb büntetésben, mint amit eddig megtapasztalt (11,5–6).

Csakhogy ez az érzéketlen szívű barát nyilvánvalóan szemet hunyt saját képmutatása fölött. Mivel senki sem tekinthető hibátlannak Isten tökéletességéhez képest, Cófár is ugyanazt a büntetést érdemelte, mint amely szerinte Jóbnak járt volna.

A Hegyi beszédben Jézus egy túlzó példával óvta követőit a jó szándékú, ám káros kettős mércétől. „Miért nézed a szálkát a te atyádfia szemében, és nem látod a gerendát a magadéban? (…) Képmutató, vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát, és azután gondolj arra, hogy kivedd a szálkát a felebarátod szeméből!” (Mt 7,3.5)

A Szentírás arra bátorítja a hívőket, hogy nyújtsanak segítséget és útmutatást másoknak a bűnök kezelésében (Gal 6,2; Kol 3,13.16), de először alaposan vizsgálják meg magukat, és őszintén számoljanak el saját hibáikkal.

Fecsegésed vajon elnémítja-e az embereket Csúfolódsz, és ne legyen, aki megszégyenítsen?

JÓB 11,3