Isten úgy határozott, hogy nagyságát és jóságát az Izráel népével való különleges kapcsolat révén mutatja meg. Megáldotta ezt a népet szeretetével és gondoskodásával, és elvárta, hogy népe megtisztítsa magát, és hozzá hasonlóvá legyen. Nem istenné, de legyen mégis különleges és más istentiszteletét és hétköznapi életét tekintve, mint a többi nép. Vagyis legyen szent. Az erre való elhívásnak nem az volt a lényege, hogy különbözzenek a többi néptől, hanem az Istennel való kapcsolatuk miatt kellett szentnek lenniük. Más szóval: szentségük Istenről tanúskodik. Az, hogy Isten parancsainak megfelelően éltek, kifejezte, hogy Istenhez tartoznak.

Isten olyan törvényeket adott nekik, amelyek megmutatták, hogyan viszonyuljanak más emberekhez és általában a világ dolgaihoz. Ezek a parancsok mind arra irányultak, hogy a nép tiszta és romlatlan legyen. A Törvény felsorolta mindazt, amit nem volt szabad megenniük vagy megérinteniük sem. Ezek tisztátalanná tették az embert. E törvényeknek a betű szerinti értelme csak az egykori Izráelre vonatkozott, de a mögöttük húzódó szándék Isten mai népére is érvényes. Csakúgy, mint a héberek régen, mi is arra vagyunk elhívva, hogy az élet minden területén szentül éljünk (1Pt 1,14–16).

Jézus új megvilágításba helyezte a tisztaság kérdését. Azt tanította, hogy az teszi tisztátalanná az embert, ami belülről, a szívből jön, nem pedig olyan külső dolgok, amelyeket megérintünk vagy megeszünk (Mt 15,1–11). A keresztény hívők Isten kegyelme alatt élnek. A bűnbocsánat, amelyet elnyertünk, teljes és örök, ezért nem kell attól tartanunk, hogy Krisztusban kapott igaz voltunkat elveszítjük efféle külső tisztátalanság által. A Szentlélek bennünk él, ezért szabadok vagyunk, és érzékenyek arra, hogy fölismerjük a bűnt; ez határozza meg, hogy mit eszünk, és mihez érünk.

Jézus által vagyunk szentek (Zsid 10,10), ugyanakkor a Biblia arra hív bennünket, hogy növekedjünk a szentségben, és távolodjunk a bűntől (1Thessz 4,1–8). A keresztény hívők megváltott emberek. Istennek minden joga megvan arra, hogy elvárja tőlünk, hogy az ő szándékainak megfelelően éljük az életünket ebben a világban. Ha szent életet élünk, az láthatóvá teszi, hogy Isten népe vagyunk, és örömteli engedelmességünkkel őt tiszteljük.

„Mert én, az ÚR vagyok a ti Istenetek: mutassátok hát meg, hogy szentek vagytok! Legyetek szentek, mert én szent vagyok! Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmiféle kisebb állattal, amely a földön mászik! Mert én vagyok az ÚR, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy a ti Istenetek legyek. Legyetek azért szentek, mert én szent vagyok!”

3MÓZES 11,44–45