A Biblia beszámol Isten fő céljáról, hogy meggyógyítsa a világot Jézus által. Az apostolok cselekedeteiben Isten leginkább két személy életén keresztül mozdítja elő ennek a célnak a megvalósulását a korai egyházban. Ez a két ember Péter és Pál. Sok hasonlóságot látunk köztük, de azért mély ellentéteket is.

Péter Jézus első tanítványainak az egyike volt. Követte Jézust egész szolgálata során, és első kézből tapasztalta meg Jézus csodáit és tanításait. Ugyanakkor ő is küszködött Jézusba vetett hitével és iránta való hűségével. Sok mai keresztény vigaszt meríthet Péter példájából. Arra számítanánk, hogy Péternek világosabb képe volt Jézusról mint Messiásról, ahogyan szavaival megvallotta (Mt 16,16). Mégis, akárcsak a többi tanítvány, ő is küszködött Jézus tanításaival (Jn 16,17–18); Jézusnak még meg is kellett dorgálnia őt többször a közös szolgálatuk során (Mt 26,31–35; Mk 8,32–33; 14,37). Péter jó példa az olyan emberre, akinek hosszú időbe telik, míg „leesik” neki a dolog. Jézus azonban hű maradt Péterhez még akkor is, amikor Péter számára küzdelmet jelentett hűnek maradni hozzá.

Pál az egyház ellenlábasa, Isten ellensége volt – emberi szemmel nézve arra lehetett a legkevésbé számítani, hogy belőle keresztény lesz. Élte a maga életét, sodorta magával a megszokott vallásos gyakorlata. Jézus azonban elérte őt; alapjaiban rengette meg az életét, és megmentette. Pál életében drámai fordulat következett be. Néhány év alatt Jézus nagy ellenfeléből az egyház nagy vezetőjévé vált. Úgy tűnik, hogy Péterrel ellentétben Pál egyetlen szempillantás alatt fogta fel Jézus kilétét és küldetését.

Az apostolok cselekedeteinek a szerzője számos párhuzamos eseményről beszámol Péterrel és Pállal kapcsolatban, hogy rámutasson: mindketten hatékony szolgái voltak Istennek. Mindkettő személyesen találkozott Jézussal (Péter: Mt 14,22–34; Pál: ApCsel 9,1–19), megtértek bűneikből, és hinni kezdtek benne. Mindketten ítéletet mondtak ki egy varázslóra (Péter: 8,20–23; Pál: 13,9–11), meggyógyítottak egy születésétől fogva béna embert (Péter: 3,6; Pál: 14,8–10), és elképesztő gyógyító csodákat tettek a Szentlélek ereje által (Péter: 5,15; Pál: 19,12).

Péter és Pál ugyanannak a folyamatnak a szélsőséges példái. Péter útja a szolgálatra abból állt, hogy közelről követte Jézust egy ideig, majd Jézus mennybemenetele után az egyház egyik építője lett. Pál más úton haladt. De mindkettejük életét Jézus formálta át, és a Lélek erejével szolgáltak. Jézus képes bárkinek az életét átformálni, akármilyen lelki örökséget mondhat is a magáénak az illető, a Lélek pedig ma is itt van, hogy erővel ruházzon fel a szolgáló életre.