Öregedésgátló pop a staykids zenekartól

Emlékek, utazás, szabadság, gyerekkor, nosztalgia, szerelem, csibészség – ezekkel a kifejezésekkel jellemzi magát a staykids zenekar, mely saját bevallása szerint „öregedésgátló” popot játszik: szeretnének a hallgatóközösségüknek olyan élményt adni, amivel kicsit ki tudnak lépni a hétköznapok forgatagából.

A háromtagú együttes frontemberével, Végh Mátéval beszélgettünk.

Kérlek, mutasd be néhány mondatban a zenekart! Mit érdemes tudni rólatok? Kik a tagok és milyen formációkból lehettek ismertek?

Már 13-14 éves korom óta írogatok dalokat, de kb. 12 évet kellett várni, mire az első hivatalos formát öltött. 2018. tavaszán jelent meg a debütáló számunk a Forró Láng (azt már akkor Szikra-díjra is jelölték), majd ’18 novemberében indultunk el hivatalosan az első koncertünkkel. Kb. 70 emberrel töltöttünk meg egy kis Deák téri kávézót: saját számok, Britney Spears, Backstreet Boys, nagyon nagy csápolások, egymás nyakába ülés, öngyújtózás, szóval nagyon erős és baráti volt a hangulat már az elején.

A tagok: Végh Máté: ének, gitárok; Krajcsik Lóránt: basszusgitár; Benedek Ruben: dobok. Én az évek során sok formációban megfordultam, de az Unless zenekar énekeseként ismerhetnek sokan, főleg az Ez az a nap! rendezvényekről. Lóri a gyülekezetében, valamint Andelic Jonathan ’Jota’ zenekarában zenélt, Rubit pedig nem kell bemutatni, mindenhol mindenki tudja a szakállas, tetkós dobos formát. Évek óta vagyunk jóban, sokat zenéltünk együtt és mostanra döntöttünk, hogy mivel gondolkozásban, stílusban is nagyon éljük őt és ő minket, szeretnénk együtt dolgozni.

Hogyan született meg a zenekar neve? Mit szeretnétek kifejezni vele?

Sokat agyaltam, elsőnek egy ’krumpliur’ nevű produkciót gondoltam magamnak és a Toy Story ’krumpli uraság’ karakterre építettem volna fel az imázsát, de rájöttem, hogy az egyrészt nagyon alter, másrészt nem kívánok jogi összeütközésbe kerülni Hollywooddal, haha.

Annyi emléket, élményt, utazást, szerelmes lézengést őrzünk a gyerekkorunkból, aztán nem olyan könnyű ezekre emlékezni, amikor az ember naphosszat a mókuskerékben vereti és egy naplementét nincs idő végignéznie egy haverral, üveg borral a Dunaparton.

Mindig kicsit őrültnek, szabadnak, randomnak lenni felnőtt létünkre is és akkor búcsút inthetünk a besavanyodásnak: ez a staykids mögötti üzenet.

Hogyan jellemeznéd a zenéteket? Milyen stílust képviseltek?

Funk-popnak titulálnám leginkább a zenénket, disco alapokkal, dögös, basszus groove-okkal, blues gitárszand kíséretében, de kis alter rock vonal is be-beköszön néha. Annak ellenére, hogy mainstream popot játszunk betegesen ragaszkodunk a nyers, természetes gitárhangokhoz, én tuti.

A zenei stílusunkra leginkább ható formációk a DNCE, Dua Lipa, Bruno Mars, Charlie Puth, The Band CAMINO.

Miről szólnak a dalaitok?

Érdekes, hogy mostmár a második lemezünket készítve kirajzolódott, hogy általában 3 kategóriába sorolhatóak a trekkjeink tematikájukat illetően: hősszerelmes, odamondós, elvágyódós.

Van, hogy egy-egy szám csak az utazásra való vágyat fejezi ki, hogy jól eltűnnék most innen és meg sem állnék a tengerpartig, máskor nagyon őszinte és sebezhető szerelmes dalok születnek akusztikus gitárra valós események alapján.

De a ’feel good’, könnyen emészthető témákon kívül fontosnak érezzük, hogy nagyon komoly értékeket csomagoljunk populáris köntösbe, ilyen például a Szikra-díjas ’Nászút’ című számunk is. Ki írna egy pop dalt arról, hogy bár nehéz, de a nászútjukon szeretné először meztelenül látni a párját? Szeretnénk határokat feszegetni.

Mesélj kicsit az alkotói folyamatokról. Hogyan születik meg nálatok egy dal?

Amikor más már alszik hajnalban én sokszor hallok egész dalrészleteket a fejemben, amikor az agyam ilyen félig kikapcsolt állapotban van. Teló az éjjeli szekrényen és rögtön feldúdolni, ez a modern dalvadászok gramofonja. Másik tipikus eset, hogy megyek a plázában, hallok valamit, aztán már dúdolok is hangjegyzetre. Általában eddig először jött a dallam aztán a szöveg, de a ’Nászút’ esetében például egyszerűen jött a gondolat, hogy: „Első a lélek, aztán a test…” és tudtam, hogy ez nagyon erős, erre kell melódiát gyártani.

Én írom a számokat, de mostanra már igyekszem egyre jobban bevonni a bandatagokat és a mögöttünk álló produkciós csapatot a munkába. Nehéz kiadni a kezedből azt, ami a te szüleményed, hogy aztán a szemedbe mondják, hogy ez nem elég jó vagy teljesen gatya. De sokat tanulok és kezdem élvezni a közös gondolkozást.

Ferencz Péter ’Peet’ a producerünk például sok ötlettel lát el minket és rengeteget hozzátesz. Én elviszek egy elég impozáns csontvázat gitáron a stúdióba és közösen humanoidot hozunk létre belőle, innen is köszi Peti!

Néhány hónapja készült rólatok egy koncertfilm a Pannónia Stúdióban. Honnan jött a felkérés erre és milyen tapasztalatokkal gazdagodtatok?

A Szikra-díj győzelem után keresett meg bennünket a Szikra Projekt egy együttműködés ötletével, aminek része volt a Pannóniás stúdiófelvétel. Ezzel együtt kötöttük meg az első lemezszerződésünket is velük, ami piros betűs ünnep.

Nem akartuk elhinni, hogy egy ilyen legendás helyen fogunk zenélni, elképesztő, óriási hála ezért a Szikrának. Levontuk a tanulságot abból a felvételből, nagyon jó tanulópénz volt és számos dolgon már most tudjuk, hogy változtatnunk kell.

Mi az, amiken mostanában dolgoztok? Milyen dalok vannak születőben?

Január végére elkészült 9 vadiúj szám. Keményebbek, mint az eddigiek, jobban reccsennek a gitárok, szóval rockosabb trekkek is lesznek. Ami már majdnem biztos, hogy május végéig jön az első single. Egy teljesen új lendülettel, vízióval, produkciós csapattal ugrunk neki ennek az évadnak.

Hogyan látod a zene szerepét a kereszténységben?

A kérdést inkább megfordítanám: „Hogyan látod a kereszténység szerepét a zenében?”

Fontos, hogy istenfélő emberek befolyásos helyeken legyenek, ahol pusztán önmagukat adva, az évek során feleslegesen lerakódott keresztény sallangokat nélkülözve természetesen tudjanak fények lenni. A mainstream zeneipar is ilyen, kellenek oda hívők, akik hallatják a hangukat. Ha Isten is úgy akarja, mi szeretnénk a tetteinkkel hangosak lenni és zúzni egy nagyot.

Mi nem keresztény zenét játszunk, hanem keresztények vagyunk, akik zenét játszanak. Ez nagyon fontos. Egy hívő faipari szakembertől sem lehet elvárni, hogy az Úr asztalát készítse, ha nem kifejezetten arra szól az elhívása.

Szükségünk van viszont a gyülekezet támogatására, hogy megértsék ezt a helyzetet és ne titulálják eretneknek azt, aki a gyüliház falain kívül hangszert vesz a kezébe, mert esetleg a zene a munkája, szenvedélye. Mi eddig sok kedvességet kaptunk, ezt innen is köszönjük, de hallottam már meredek sztorikat, nagyon boldog lennék, ha ebben lenne változás.

Mik a terveitek 2021-re?

Jönnek az új zenék, végre leforgatjuk az első videoklipjeinket, valamint folyamatosan bővül a velünk dolgozó produkciós csapat is. A terv szerint szintlépés következik a staykids-ben és feszítettebb tempóban, hatékonyabban fogunk azon dolgozni, hogy megismerjen minket az ország.

Köszönjük az interjú lehetőségét az Ez az a nap! szervezőcsapatának és László Viktornak. Maradjatok gyerekek!