Nagyon sok területen kell teljesíteni, és folyamatosan változó helyzetekben helytállni. Ha úgy alakul, hogy egyedül kell nevelnünk a gyermeke(ke)t, akkor annak is megvan a nehézsége, ha pedig ketten vagyunk, abba kell beletanulnunk. Ugyanakkor tovább kell látnunk, és bízni abban, hogy mivel Isten találta ki a férfit, a nőt, a házasságot, a gyermekek érkezését és felnövekedését, akkor minden kapcsolat működhet, sőt javulhat is. A gyereknevelést nem tudjuk kipróbálni – azt egyből élesben kezdjük.

Jöjjön egy magyar lány (Eszter) néhány sora, aki egy ideig segítette Martin Smith angol zenész és felesége, Anna családját. Martinról ezt írja: „Sokat volt távol, de a család volt számára az első. Nem akarta kihagyni azokat a pillanatokat, amikor a gyerekek elindultak vagy mondjuk, kimondták az első szavukat. Ezek olyan pontok a család életében, amit együtt kell megélni. Éppen ezért próbálta úgy alakítani, hogy minél többet lehessenek együtt.” Anna pedig ilyen volt: „Anna igazi anya, aki az anyaság minden részét teljes szívvel élvezi, mindemellett, igazi nő is! Anna maga is gyermekké vált, és úgy játszott a gyerekeivel, miközben megtartotta a szülői viszonyt. Még azt is élvezte, amikor rosszalkodtak a gyerekei! Hat gyereket nem lehet úgy felnevelni, hogy a szíved mélyén nem leled örömödet bennük.”

Így igaz, a szülő a szíve mélyén szülő. Ez a lényeg, ettől lesz ez a hivatás szép és hiteles.

A szeretet ad értelmet ennek a világnak, és mi szülők szeretetből vállalkozunk a gyerekekre. Mindenekelőtt szeretnünk és becsülnünk kell a házastársunkat, mert együtt visszük végig ezt a szép vállalást. Csak a folytonos elfogadás és megbocsátás légkörében szabad élnünk, mert mindketten tökéletlenek vagyunk, akik ugyanakkor többre törekszünk. A vakfoltot leszámítva, saját életképtelenségeink bennünket zavarnak a legjobban. Nem kritizáljuk, segítjük egymást, ahogy a gyermekünk végighalad a különböző életkorokon. Mindegyikük más, és ha több gyermek nő fel egyszerre, akkor egymástól eltérő fázisokban találkoznak, eltérő helyzetekben, eltérő érettségi szinten, eltérő hatások alatt, és eltérő hangulatban. Ezt kell menedzselni a szülőknek, miközben elő kell teremteni a megélhetéshez szükséges pénzt, kell mindenkire elég idő, minden helyzethez türelem, és minden problémára megoldás.

Mi szülők rengeteg olyan helyzettel találkozunk a gyermekeinknél, amelyekkel soha nem volt dolgunk odáig. Vagy azért, mert korábban nem létezett (okostelefon), vagy, mert olyan konstelláció állt össze, amilyet még nem láttunk. Szülőnek lenni, egyet jelent az áldozathozatallal. Emiatt egy szülő legnagyobb teljesítménye az életben a gyermeke(i) felnevelése, mert az a legértékesebb az életünkben, amiben a legtöbb áldozatunk van benne. Jézus is így mutatta ki az irántunk való szeretetét, hogy a legnagyobb áldozatot hozta meg értünk.

Egy szülőt – teljesítsen akárhogy is – több dologért is lehet/kell becsülni. Először is azért, mert életet adott nekünk. Ebben persze az anya szerepe messze nagyobb, csakúgy, mint az első években. Másodszor a kezdeti időszak miatt, amikor egy kisember a szülei segítsége nélkül még életképtelen. Aztán ha felnő, soha nem szabad elfelejtenie, hogy kik segítették át ezen az életszakaszon. Az apák úgy fejlődnek, hogy egyre kevesebbet hibáznak – állapította meg egy tapasztalt férfi, és ez bizony így van. Az anyák sokkal többet tudnak ösztönösen, és ezt az apáknak alázattal el kell fogadniuk. Amit viszont mindig tudunk adni a gyereknek, az a jó szándék. Szeretnénk, ha minden helyzetben megállná a helyét, ha megtanulna viselkedni, kommunikálni, igyekezni, dolgozni, rendet tartani, többre vágyni, jól teljesíteni. Ők kívül növekszenek, mi pedig belül: türelemben, szeretetben, rugalmasságban, következetességben, szenvedésben és megelégedettségben.

Minden gyermek egy csoda. Nézed őt, és annyira fantasztikus, hogy te részese lehettél annak, hogy ő létezik. Egy teljesen önálló személyiség, aki fokozatosan nő bele a felnőttlét világába. Megtanul vezetni, főzni, ügyeket intézni, munkát vállalni, utazni, és még száz és száz egyebet. Addig viszont tőlünk, szüleitől tanul. Egy gyerek nagyjából félmillió kérdést tesz fel, és ebben a négyéves korú kislányok járnak az élen: naponta négyszázszor is tudnak kérdezni. Azt mondják, hogy – az élőmunkát is beszámítva – egy gyermek egyévi nevelése másfél millió forintba kerül. Mondjuk, az érettségiig szép kis summa jön ki. Valaki azt mondta egyszer, hogy mi szülők lépcsők vagyunk, amin felmegy a gyermekünk, és aztán korlát leszünk, ha megcsúszna.

A magyarban a szülő szó (szül ő) az anya kiemelt szerepére utal. Háromszor annyit kérdezi őt a kicsi, az ő szervezete, pihenése, áldozatkészsége jóval inkább igénybe van véve az évek során – tisztelet minden anyának érte. Az apák pedig viszik a sok felelősséget a vállukon. Ha kínlódnak, nem látszik annyira, de sok karistolást él át a lelkük, nagy súlyokat cipelnek, és néha kevesen múlik a reccsenés is. Szülőnek lenni nagy kihívás, sok áldozat, de még több öröm. Ránézel, és elönt valami jóérzés, amiben benne van a büszkeség, az öröm, a szeretet és a kötődés.

Ha pedig valamelyikünket nem kívánt vagy bántott egy szülő, akkor ott azt meg kell bocsátani. Akár él a szülő, akár már nem, el kell engedni neki mindent. A múltat nem lehet megváltoztatni, de az elfelejtéssel történő megbocsátás a mi jelenünket és jövőnket teszi szabadabbá és élhetőbbé. A gyermek ajándék. Szülőnek lenni még inkább az.