Bár Ámósz elsődleges küldetése az volt, hogy Isten ítéletét az északi országrésznek, Izráelnek hirdesse – amelyet e versben jelképesen erődített fővárosának a helye, „Samária hegye” jelöl –, fenyegető üzenetet közölt Júdával is, amelyet itt „Sion” (Jeruzsálem) jelképez. Mind Izráel, mind Júda nagyon bízott saját katonai erejében és abban, hogy sikeresen visszaverhet minden külső támadást. De Isten eszközeként ezek az idegen erők végül győzedelmeskedtek mindkét országrész fölött, és lakóikat fogságba hurcolták.

Amikor sok száz évvel később Jézus megkezdte földi szolgálatát, akkor azt itt, ennek a két népnek az utódai között tette; bebizonyosodott, hogy még mindig nem tanulták meg a leckét. Még a római megszállás alatt is hamis biztonságban érezték magukat, büszkék voltak templomukra és egyre szövevényesebb istentiszteleti rendszerükre. Nem gondolták, hogy bármi okuk volna azt feltételezni, hogy ezek az életkörülmények megváltoznának a közeljövőben; hogy Isten megítéli eltorzult értékrendjüket és kemény szívüket, mégpedig egy gyors és döntő lépéssel. Az emberek ekkor sem hallgattak rá – és Isten ítélete bekövetkezett.

Isten embereken és népeken végrehajtandó sorsdöntő ítélete sohasem történik meg előzetesen küldött, következetes figyelmeztetések nélkül, a Szentírás mégis kétségkívül azt mondja, hogy Isten ítélete váratlanul éri az embereket. Jézus saját korának embereit a Nóé korában élőkhöz hasonlította, akik „ettek, ittak, házasodtak, és férjhez mentek mind ama napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és nem vettek észre semmit, mígnem eljött az özönvíz, és mindnyájukat elragadta” (Mt 24,38–39). Az ítélet – mondta Jézus újra – hamar bekövetkezik, és „abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok” (24,44).

Lelki önelégültség és hamis biztonságérzet a tárgya legalább két levélnek abból a hétből, amelyet Jézus egy-egy gyülekezetnek küld A jelenések könyve 2. és 3. fejezetében. Az efezusi gyülekezetnek azt mondja, hogy bár elismeri fáradozásaikat és kitartásukat, ezek nem helyettesíthetik a vele való kapcsolatot. Jézus úgy fogalmaz, hogy elhagyták „az első szeretetet” (Jel 2,4). Úgy tűnik, hogy a laodiceai gyülekezetet is túlzott magabiztossága távolította el Jézustól, csak ők ezt a biztonságot anyagi javaikra alapozták. Bár gazdagok voltak, és bőségben éltek, Jézus azt mondta róluk, hogy „langyossá” lettek (3,16). Amikor a hívők Jézus visszatérésére gondolnak, számolniuk kell azzal, hogy meglepetésszerű lesz. Ugyanakkor Jézus arra is biztat, hogy legyünk készen, és úgy várjuk, mert az a nap biztosan el fog jönni (Mt 25,13).

Jaj a gondtalanoknak a Sionon, az elbizakodottaknak Samária hegyén, a legkiválóbb nép előkelőinek, akikhez folyamodik Izráel háza!

 ÁMÓSZ 6,1