Ha voltál már valaha istentiszteleten, észrevehetted, hogy ez a két dolog mindig jelen van: valamilyen prédikáció és valamilyen éneklés. Lehet, hogy ezek különböző egyházakban másképp néznek ki, de mindig ott vannak. Logikus, hogy valaki az istentisztelet egy részét az evangélium prédikálásával tölti, és a Szentírásból magyarázza el, hogy mindez mit jelent a mai életünkre nézve. De miért az éneklés? A Biblia megköveteli ezt?

A zene és az éneklés a kezdetek óta része a keresztény istentiszteletnek. Tudjuk, hogy Jézus legalább egy alkalommal énekelt a tanítványokkal együtt (Máté 26:30), és mivel ő egy hívő zsidó volt, valószínű, hogy rendszeresen énekelt az istentiszteleteken. Az éneklés ugyanis a korabeli istentisztelet szerves része volt. Énekek találhatóak az Ószövetségben szétszórva, a Zsoltárok könyve pedig teljes egészében egy dalgyűjtemény.

Arra vagyunk teremtve, hogy énekeljünk

„Felvonul Isten ujjongás közben, kürtzengéssel jön az ÚR. Zengjetek Istennek, zengjetek! Zengjetek királyunknak, zengjetek!”.

Zsoltárok 47:6-7

Ha ez nem utasítás arra, hogy énekeljünk dicséretet Istennek, akkor mi az? A zsoltárokban többször is arra biztatnak bennünket, hogy énekkel dicsérjük Istent. Gondoljunk csak bele – egyedülálló módon arra teremtettek minket, hogy úgy lélegezzünk be és úgy lélegezzünk ki, hogy a tüdőnkből származó levegő a hangunkon keresztül dikciót és zenei hangokat hozzon létre. Sok állat tud „énekelni”, de egyetlen más élőlény sem rendelkezik a földön azzal a képességgel, hogy olyan egyedi hangokat adjon ki, mint mi, olyan érzelmekkel, ahogyan mi dicsőítjük Istent.

Mi van, ha nem tudok szépen énekelni?

„Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt!”

Zsoltárok 95:1

Voltál már olyan izgatott valami miatt, hogy egyszerűen nem tudtad magadban tartani? Az örömtől való éneklés és a hangos kiáltozás egy olyan lélek eredménye, amely megváltott a bűntől, és pontosan tudja, hogy milyen nagy kegyelemben részesült. Ez a diadal, a győzelem és a hála kiáltása a szív legmélyebb bugyraiból. Istennek adott válaszunkban elvárható, hogy kiáltsunk és énekeljünk, tele hálával annak, aki éneklésre teremtett minket. Nincsenek képességbeli követelmények.

Ezért szeretem a Zsoltárok 33:3 versét: „Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek!”. Ha hangszert vonunk be a dicsőítésbe, akkor bizonyos fokú készségre van szükség. De mi a helyzet az énekléssel? Az öröm és a kiáltás több mint elég. Bárki tud énekelni!

Zenével bátorítjuk egymást

„Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.”

Efézus 5:18-20

Ez a szakasz egyértelműen hangsúlyozza, hogy amikor énekelünk, egyszerre két dolgot valósítunk meg: dicséretet emelünk az Úrnak és bátorítjuk egymást. A zenének és az éneklésnek van egy érzelmi összetevője, amit egyesek nem szeretnek, vagy úgy érzik, hogy az veszélyezteti az evangélium komolyságát. A zene azonban többet ad nekünk az érzelmeknél. Tökéletes lehetőséget ad arra, hogy egyesítsük a kegyelem általi megváltás érzéseit a Szentírás és a jó tanítás bátorító szavaival.

Az éneklésben egyesítő erő van

„Hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk.”

János 17:21-22

Amikor különböző hátterű, különböző képességű, különböző élethelyzetű és különböző… mindenféle… emberek énekben egyesülnek, akkor egység van. Az éneklés lehetőséget ad arra, hogy Jézus szavait olyan egyedülálló módon éljük meg, amire csak az éneklés képes. Csak a vágy kell hozzá, hogy hangunkkal imádkozzunk, és a lehetőség, hogy együtt tegyük ezt. Bármilyen környezetben megtörténhet, és olyan módon hoz össze bennünket, amely magában foglalja azt a lélegzetet, amely életben tart bennünket.

Szív, lélek, elme és erő

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből.”

Márk 12:30

Amikor Jézust megkérdezték, mi a legnagyobb parancsolat, ezt válaszolta. Ez egy olyan válasz, amely kevés teret hagy a tétlenségnek, és az éneklés egy csodálatos módja annak, hogy teljesítsük ezt a parancsot.

A zene érzelmi jellegű, és így a szívünket is bevonja. A szent Istennek énekelünk, aki megváltott minket a bűntől, és így a lelkünket is érinti. Olyan dalszövegeket énekelünk, amelyek Krisztusra mutatnak, dicsőséget adnak neki, és módot adnak arra, hogy megjegyezzük a Szentírást, tehát az éneklés az elménket is érinti. Végül, az éneklés fizikai tevékenység, amely erőfeszítést igényel tőlünk, tehát az erőnket is érinti.

Dicsőíts énekszóval bátran!

Forrás: Crosswalk