Röviddel azután, hogy Sault – engedetlensége miatt – Isten megfosztotta a királyságtól, Sámuel elindult, hogy rátaláljon Izráel következő királyára. Isten Betlehembe küldte őt Isaihoz azzal a megbízással, hogy egyik fiát kenje föl királlyá.

Amikor Isai fiai megérkeztek, Sámuel rögtön úgy érezte, hogy tudja, kire gondolt Isten. Amint megpillantotta Eliábot, Isai legidősebb fiát, eszébe jutott Saul megnyerő külseje (1Sám 9,1–2). De Isten emlékeztette őt, hogy neki nem a külső megjelenés számít, hanem az, hogy mi van az illető szívében. Végül aztán arra utasította Sámuelt, hogy Dávidot, Isai legkisebb fiát kenje föl. Sámuel nem látta meg Dávidban az alkalmasságot, mert csak a külső megjelenésére figyelt. Isten azonban belelátott Dávid szívébe. Tudta, hogy Dávid egészen más, mint Saul, és hogy ő Isten szíve szerint való ember (13,14; ApCsel 13,22). Lehet, hogy a környezete szemében Dávid nem volt megnyerő, de Isten tudta, hogy mi van a bensőjében, és meglátta benne, hogy képes lesz Izráelt úgy vezetni, hogy az Isten dicsőségére legyen.

Dávid nem olyan ember volt, mint amilyet királynak elképzelnénk. Nem az a király volt, akit Izráel remélt, hanem olyan, amilyet Isten szánt nekik. Hasonlóképpen Jézus sem olyan ember volt, amilyennek a zsidó vallási vezetők elképzelték a Messiást. Betlehemben született egy szűz anyától, szegény családban. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint az a megváltó, akit Izráel szeretett volna. Ők inkább egy hős, harcos királyt vártak, ehelyett Isten egy szenvedő szolgát adott, aki alázatosan föláldozta magát másokért (Ézs 53,2–6; Fil 2,1–11). A legtöbben nem ismerték föl, hogy ki is ő valójában, és végül meg is ölték (Ézs 52,14; 53,2). Azt képzelték, hogy a messiás majd elpusztítja az ellenségeiket, de Isten Jézust küldte, aki azért jött, hogy megmentse az ellenségeiket úgy, hogy meghívja őket királyságába. Jézus Isten volt testben közöttünk; a szíve tökéletesen tiszta. Lehet, hogy külsőleg nem volt különleges, de Isten tökéletes szeretetét és kegyelmét testesítette meg itt, a földön.

„De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.”

1SÁMUEL 16,7