Senki sem akarja, hogy az élete unalmas legyen. Mindannyian céltudatosan, energikusan és izgatottan akarunk élni, várva hogy mit hoz majd minden egyes nap. Itt az ideje, hogy újraértékeljük, mi az, ami célt és értelmet ad nekünk, amire mindannyian annyira vágyunk, és hogy meglássuk Jézus hogyan adott nekünk mintát ahhoz, hogy pontosan ezt tegyük.

Tagadd meg magad

Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!

Máté 16:24

Furcsa módon az önkiteljesedés kulcsa, amelyre mindannyian törekszünk, éppen az ellenkezője annak, amire gondolnánk. Természetes ösztönünk, hogy olyan dolgokkal tömjük magunkat, amelyekről azt hisszük, hogy boldoggá tesznek minket. És a kultúránk bőven kínál nekünk ilyesmit: a tv-sorozatok, a videojátékok, a végtelen alkalmazások és a webes felfedezés gyorsan kitöltheti a napunk minden pillanatát. Egyikünknek sincs oka arra, hogy valaha is panaszkodjon, hogy unatkozik vagy ingerek nélkül marad. A probléma az, hogy gyakran nagyon sok helyen keressük a beteljesülést, miközben elkerüljük azt, amelyik valóban meghozza azt.

Jézus azt tanítja, hogy nem az tesz minket boldoggá és beteljesedetté, ha egyre többet és többet zsúfolunk magunkba abból, amit a világ kínál, hanem éppen az ellenkezője. Az önmegtagadás nem úgy tűnik, mintha örömet és beteljesedést hozna, de a Szentírás pontosan ezt tanítja. Minél inkább elengedjük a vágyainkat, és belehajolunk abba, amit Krisztus tartogat számunkra, annál több örömöt, beteljesedést és boldogságot fogunk találni, amit másképp el sem tudtunk volna képzelni.

Vedd fel a kereszted

Ettől fogva kezdett Jézus nyíltan beszélni a tanítványainak arról, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.

Máté 16:21

Ez még nehezebb, mint egyszerűen megtagadni magunkat. Először is rá kell jönnünk, hogy mi nem úgy látjuk a keresztet, ahogy az első tanítványok látták. A keresztünk felvállalásának gondolata sokak számára csak egy vallásos értelmet hordoz. A keresztet a megváltás szimbólumaként és a szépség tárgyaként látjuk: templomban, nyakláncon, műalkotásként, sőt még pólókon is. Nem túlzás azt állítani, hogy tulajdonképpen megszoktuk, hogy kereszteket látunk, és általában nem gondolunk róluk sokat. De az első században, Jézus feltámadása előtt semmi szép nem volt a keresztben. A gyötrelmes, megalázó, kínzó halál szimbóluma volt.

Az utasítás, hogy vegyük fel a keresztünket, azután következett, hogy Péter kijelentette, hogy Jézus a Messiás. Jézus elfogadta ezt a címet, majd arról beszélt, hogyan fog olyan egyházat építeni, amely ellen még a pokol kapui sem tudnak megállni (Máté 16:13-20). Ez egy dicsőséges pillanat volt, és bizonyára örömmel és az eljövendő Királyság és annak minden pompája iránti várakozással töltötte el a tanítványokat. Együtt jártak a megígért Megváltóval, tanultak tőle, és ő most elmagyarázza, milyen lesz az ő uralma.

Amikor Jézus azt mondja a tanítványainak, hogy vegyék fel a keresztjüket, azok visszautasítják. Rájöttek, hogy nem metaforikusan beszél, hanem szó szerint azt sugallja, hogy azoknak, akik követik őt, a jövőben keresztet vagy másfajta fájdalmas halált kell majd szenvedniük. Ez nem úgy hangzik, mint a boldogság keresése, és nem is úgy, mint egy messiási király szavai, aki azért jött, hogy uralkodjon a földön. Nyomorúságosan és rosszabbul hangzik, mintha csak otthon maradtak volna, és tették volna a dolgukat, mielőtt Jézus megjelent. Mégis ez a saját életünknél nagyobb dolog elfogadása, még ha ez a vágyaink, kívánságaink, biztonságunk és magának az életnek az esetleges árán is történik, lehetővé teszi számunkra, hogy megtaláljuk az örök életet, és ezzel együtt a teljes örömöt (János 15:11).   

Kövess engem

Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?

Máté 16:25-26

Ha lemondunk azokról a dolgokról, amiket akarunk, amikre vágyunk, és amik kényelmessé teszik életünket, az nem tűnik olyan útnak, ami örömet és békét hozna nekünk. Hogyan működik ez? Jézus azt mondja, hogy az ilyen élethez nem puszta önmegtagadással, hanem az Ő követésével vezet az út. Nem arra vagyunk hivatottak, hogy üres, örömtelen életet éljünk, megtagadva magunktól azokat a dolgokat, amelyek boldoggá tesznek. Egyáltalán nem! Ehelyett leromboljuk azokat a dolgokat, amelyek nem kínálnak örök jelentőséget, valódi értelmet vagy mélységet, és helyükbe azt állítjuk, aki mindezt és még annál is többet hoz nekünk.

A kereszténység útitervet ad nekünk az értelmes élethez. Nem egy listát ad azokról a dolgokról, amelyeket nem tehetünk meg, vagy arra kér, hogy mondjunk le a szórakozásról, hanem egy mély, tartós kapcsolatot kínál Jézuson keresztül, amely lehetővé teszi számunkra, hogy új szemmel lássuk a világot, és minden egyes napban meglássuk a szépséget.

Jézus azt mondja, hogy az út, amely az életre vezet, keskeny, és kevesen találják meg (Máté 7:14). Nehéz megtalálni, mert annyira ellentmondásos. Az első lépés a hit felé nehéz, de az örömöt és az örök jutalmat, amely ebből fakad, nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ez egy bepillantás abba, hogy milyen lesz az örökkévalóságot Krisztussal tölteni, és az egyetlen igazi módja annak, hogy békét, örömöt, beteljesedést és célt találjunk a mennynek ezen oldalán.

Ha a napi imád az, hogy megtagadd magad, vedd fel a keresztedet, és kövesd Krisztust, akkor biztos, hogy olyan ember leszel, akit az emberek szívesen látnak majd körülöttük, és teljes, értelmes életet fogsz élni.

Forrás: Crosswalk