Az egyiptomi fáraóktól kezdve, akiket valamikor istennek tartottak, a modern kori tanácsadókig, akik Isten szószólóinak mutatják magukat, az ilyen vezetők megkísérlik ellenőrzésük alatt tartani követőiket azzal, hogy tévedhetetlenséget tulajdonítanak szavaiknak. Amikor tehát kijelentjük, hogy a Szentírás az igazság egyetlen megbízható forrása, honnan tudhatjuk biztosan, hogy ez az állítás tekintélyt hordoz annyi más hang társaságában? Pál apostol írta le a döntő megállapítást a Szentírás igaz voltával kapcsolatban, emlékeztetve olvasóit, hogy a szerzők által lejegyzett versek jóval többet jelentenek hétköznapi irodalmi műnél vagy éppen történelmi beszámolónál. Isten ihlette őket (2Tim 3,16). Maga az Úr vállalt tevékeny szerepet ezeknek a kéziratoknak a világra jötténél, és ezek segítségével páratlan alapot nyújt az embereknek a helyes gondolkodáshoz és életmódhoz.

A Biblia szövegét alkotó hatvanhat könyv mintegy negyven szerzője három nyelven és rengeteg különböző irodalmi műfajban állította össze műveit (költészet, történelem, elbeszélés, levél, értekezés, példázat és apokaliptikus írás) több száz év leforgása alatt. Ezek mégis figyelemreméltóan egységes történetet alkotnak a teremtésről, lázadásról, megváltásról és helyreállításról. A Szentírás megbízhatóságának lenyűgöző bizonyítékát láthatjuk a sok-sok beteljesedett próféciában is. Ezékiel próféta például évszázadokkal az esemény bekövetkezte előtt egészen pontosan megjövendölte Tírusz katasztrofális végzetét (Ez 26); a Zsoltárok könyve több mint négyszáz évvel a keresztre feszítés bevezetése előtt részletezte ezt a kivégzési módszert (Zsolt 22); Mikeás pedig (a többi száz meg száz messiási prófécia mellett) kijelentette, hogy Krisztus Betlehemben fog megszületni (Mik 5,2) – és tette ezt hatszáz évvel azelőtt, hogy Jézus éppen azon a helyen jött a világra.

A Szentírás belső egyezésein kívül a régészeti leletek is meggyőző bizonyítékokkal támasztják alá a Szentírást. A Bibliában említett népcsoportokra, helyekre és szokásokra utaló leletek nagymértékben növelik a szöveg hitelességét. Ami pedig a legfontosabb, a holt-tengeri tekercsek – amelyeket Jeruzsálem környékén, barlangokban találtak meg az 1940-es és ’50-es években – több mint nyolcszáz ősi zsidó iratot tartalmaznak; többek között az Ószövetség valamennyi könyvének legalább néhány töredékét, Eszter könyvének a kivételével.

Ezek a tekercsek, amelyek a becslések alapján Kr. e. 150 és Kr. u. 70 között íródtak, egyértelműen kimutatják, milyen nagymértékű egyezés áll fenn a modern szövegek és az eredeti forrásanyag között, így komoly bizonyítékként szolgálnak a teljes szentírási feljegyzés hitelességére és megbízhatóságára. Minél alaposabban vizsgálgatja az olvasó a pontosság bizonyítékait Isten Igéjével kapcsolatban, annál biztosabb lehet abban, hogy „[a]z ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való az ő megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott” (2Pt 1,3).

„Az ő isteni hatalma megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket.”

2PÉTER 1,3