A közvetítésnek alapvetően kétféle jelentése van. Az egyik közelebb hozza az embereket egymáshoz, a másik pedig beszámol valamilyen eseményről. Ha mi, emberek hírt adunk valamiről, az ritkábban pozitív. Ezt támasztja alá az a felmérés, miszerint egy elégedetlen vásárló 11, míg egy elégedett 3 embernek mondja el, amit tapasztalt. Ha negatívan közvetítesz, akkor arrébb tolod egymástól embertársaidat. Eme két magatartás között ingázunk, és mi döntjük el, melyiket választjuk.

A pozitív fajtánál le kell győzni a kedvetlenséget, mert a sok csalódás miatt bizalmatlanok vagyunk. A legőszintébb közeledést is gyanakvással fogadjuk, mert ott van belül a még mindig sajgó seb. Ezért olyan üdítőek az osztálytársi vagy rokoni találkozások, mert ott ismerjük a másikat, megjátszásnak nincs helye, így felszabadultak lehetünk, biztonságban vagyunk. Az életben eltart egy darabig, míg rájössz, hogy kivel van dolgod, de még azután is érhetnek meglepetések – persze jók is. Ha közvetítői helyzetbe kerülsz, ahol Á és B között kell ingázni, előfordulhat, hogy kudarc esetén mindketten téged hibáztatnak. Van, amikor az illető “szekuriti” zónájában kell megállnod, teszteket kitöltened, s azután enged közelebb magához. Minden olyan tevékenység jó, ami közelebb visz bennünket egymáshoz, legyen az partneri, családi, üzleti vagy egyéb. Kellenek Dömdödömök, akik lefordítják a másiknak, hogy mit mond az egyik. Hányszor olvassuk közösségi csoportokban, hogy tud-e valaki ajánlani MEGBÍZHATÓ szerelőt, ingatlanost vagy magántanárt. Aki már bizonyított. 

A legtöbb ember jószándékú, s a bizalmatlanság csak néhányak miatt alakul ki. Szívesen kapcsolódunk egymáshoz, mert olyan sok területen szükségünk van a másikra. Vidéken amúgy ez a közvetítés jobban működik, ott egyszerűbben állnak hozzá, mert az a lakóközösség a kölcsönös segítségnyújtás jegyében éli életét. Ma te, holnap én, holnapután ő. Az ilyen közvetítés életet továbbít, hol erre, hol arra. Egy háló, ami tartja a benne levőket. Sok ilyen létezik, baráti körök, kulturális csoportok vagy sport csapatok. Az élet egy részében egymásra támaszkodunk, igényeljük egymást, s ezzel azt jelezzük az egyes tagnak, hogy szükségünk van rá. Ez pedig nagyon kell, hogy hasznosnak érezzük magunkat. 

Van olyan gyülekezet, ahol felelevenítették a komatál szokását. Szülés után még gyenge az anyuka, és x napig minden nap visz valaki az újszülött egész családjának ebédet. Ez régebben elterjedt hagyomány volt, és mennyire gyakorlatias.Tele van lelki gazdagsággal, amit nem is szabad kielemezni – így jó és nemes, ahogy van.

Ami a negatív hírközvetítést illeti, az kerülendő. Mert jó hír volt Jézus feltámadása, amit elmondtak az üres sírt látó asszonyok, de rossz hírt vitt Noé egyik fia, aki elújságolta, hogy az apjuk részegen, meztelenül fekszik a sátorban. A másik két fiú háttal, takaróval a kezében ment be, és oda sem nézve, betakarták emberünket. Aki enged annak a rothadt, savanyú szagot árasztó érzésnek, és szétkürtöl valami rosszat (mégha igaza van is), széjjelebb tol bennünket egymástól. Úgy állítja be azt, aki hibázott vagy vétkezett, mintha annak ez lenne a teljes személyisége, ami – átlagemberekről beszélünk – nem igaz. Van az igazság, és van annak egy kemény (néha kegyetlen), irgalmatlan változata. Ahol azt érezteti az ítész, hogy itt akkora a romlottság, hogy nincs esély a változásra. Ám ez nem alany, hanem jelző. Nem ő a romlott, hanem ő rontott. Mert mindenkinek meg kell adni az esélyt, aki hibázott vagy mulasztott. 

Aki felháborodik, azt jelzi, hogy nem ismeri még eléggé bűnre hajló természetét, illetve nem szaladt bele még alulteljesítésbe. Sokszor az a probléma, hogy átlépi a hatáskörét, az illetékességét, illetve nem közvetlenek az információi. Nem véletlen, hogy Jézus a közvetlen kapcsolatfelvételt javasolja, s mindezt (a megbocsátással együtt három) az Újszövetség első 18 részében. Ha csak addig olvasnád el a Máté evangéliumát, akkor is szinte az összes problémamegoldással találkoznál. Ha gondod van vele, keresd fel, ha meghallod, hogy gondja van veled, akkor is keresd fel. Mennyire gyakorlatias, mégis nagyon sokan úgy adnak tovább rágalmat valakiről, hogy elmulasztják ezt a két, nagyon egyszerű lépést megtenni. Ha nem adod meg belül az esélyt a másiknak, hogy jó irányba változzon, akkor ne közvetíts a ballépéséről. Elveszed tőle a remény levegőjét, amihez nincs jogod.

Az élet bonyolultnak tűnik, de ha leegyszerűsíted igenre és nemre, akkor már nem az. Választhatunk a kétféle közvetítés között. Az egyik közelebb visz egymáshoz, a másik eltávolít. Az egyik megoldásokat hordoz, a másik problémákat generál. Nem olyan bonyolult.