Ki igaz?
Jób egyik barátja, Bildád rendkívül fontos kérdést tett föl: „Hogyan lehetne igaz a halandó Isten előtt…?”
Jób egyik barátja, Bildád rendkívül fontos kérdést tett föl: „Hogyan lehetne igaz a halandó Isten előtt…?”
Ez az alapvető kérdés több szinten is érvényes az ember helyzetének a lényegét tekintve, és Isten népének a Krisztusban megtalált reménységére mutat. A kérdés megoldás után kiált. Jób barátai ez esetben azon tanakodnak, hogy az ember egyáltalán igaz lehet-e Isten előtt. A Biblia az elejétől a végéig következetesen és egyértelműen világossá teszi, hogy egyetlen ember sem lehet igaz Isten előtt a saját erejéből. De Krisztusban lehetséges, hogy a bűnös ember megigazuljon Isten előtt.
E kérdés rámutat, hogy milyen bonyolult összefüggés van a bűn és a szenvedés között. Bildád ragaszkodott ahhoz a téves képzethez, hogy Jób szenvedésének valamilyen meg nem bánt bűn az oka. Jób nem volt bűntelen, de megkapta a bűnbocsánatot. Megvallotta a bűneit (7,21), és bemutatta azokat az áldozatokat, amelyeket Isten megkövetelt (1,5). Ezek az áldozatok pedig a legfőbb áldozatra, Jézus kereszten bemutatott áldozatára mutatnak.
Végül pedig ez a kérdés rávilágít egy gyakori félreértésre. Senki nem lehet igaz Isten előtt, ez biztos. Ám nagyon félrevezető Bildád azon érvelése, hogy az ember azért nem lehet igaz, mert csak „féreg” vagy „hernyó” (25,6). Isten soha nem becsüli le az embert ily módon. Isten úgy tekint ránk, emberekre, mint akik értékesek és fontosak, mint akiket a saját képére teremtett, és akik annyira drágák neki, hogy elküldte Jézust, hogy meghaljon értünk, még akkor is, amikor az ember elmerül a bűn és az engedetlenség mélységében.
A megigazulást nem érheti el az ember, de megkaphatja ingyen. Jézus rámutatott, hogy nagy hiba, ha az ember megpróbálja magát igazolni Isten előtt, mint a farizeusok (Mt 5,20). Egyedül Isten igaz (Zsolt 119,142; vö. Róm 3,10). Ahhoz, hogy az ember igazzá legyen, arra van szüksége, hogy Isten nekiajándékozza az ő igazságát. Ezért van az embernek szüksége Jézusra. Mivel Jézus tökéletes életet élt, az ő áldozati halála mindenki számára, aki benne hisz, az igazság forrása (Róm 1,17).
A Szentírásban mindenütt azt olvassuk, hogy az Isten előtti igazság akkor lesz a mienk, ha bízunk Isten ígéreteiben. Ezt jelenti a hit. Ezt lehet látni Ábrahám esetében, aki hitt Istennek, és ezt Isten igazságul tulajdonította neki (1Móz 15,6; vö. Róm 4,3). Az egyetlen módja annak, hogy az ember igaz legyen Isten előtt – azaz megigazuljon –, az, hogy Jézus tökéletessége alapján Isten ad neki igazságot. Jézus teljesítette be azt, amit Ábrahám hitt.
Isten előtt lehet-e igaz a halandó, lehet-e tiszta az, aki asszonytól született? Nézd a holdat: még az sem elég ragyogó, szemében még a csillagok sem fényesek. Hát még a halandó, ez a féreg, és az ember fia, ez a pondró?
JÓB 25,4–6