Keresztre feszítés

Jézus halálának idején a keresztre feszítés volt a Római Birodalom legkegyetlenebb és legmegalázóbb kivégzési módja; ezt a borzalmas halálnemet a rabszolgáknak és a legelvetemültebb bűnözőknek tartogatták. Római állampolgárt nem volt szabad keresztre feszíteni. Az egyházi hagyomány szerint Pétert, a zsidó apostolt végül keresztre feszítették Krisztus követéséért, Pál apostolnak viszont, aki római polgár volt, a viszonylag humánus lefejezés jutott.

Úgy tudjuk, a keresztre feszítés különféle formákban létezett a Római Birodalomban, ám a bibliai és történeti forrásokból kirajzolódik egy minta. Az elítéltet először általában megkorbácsolták egy olyan ostorral, amelynek a bőrszíjaira fém- vagy csontdarabokat erősítettek. Az ostorozástól elgyöngült áldozatnak ezután a hátán kellett cipelnie a keresztgerendát a kivégzés helyére, miközben gúnyolódó, csúfolódó emberek mellett haladt el. Volt, amikor táblát akasztottak az elítélt nyakába, részletezve az általa elkövetett bűntettet. A kivégzés helyén a fogolynak a földre kellett feküdnie, vállai alatt a keresztgerendával. Kínját megszégyenítéssel tetézve a kivégzők meztelenre vetkőztették az áldozatot, mielőtt odaszegezték vagy kötelekkel odaerősítették a keresztgerendához.

Miután odaszegezték vagy odakötözték, felemelték a gerendát, és hozzáerősítették az álló oszlophoz; az elítélt lába nem érte a földet. Régészeti bizonyítékok szerint előfordult, hogy az oszlophoz középtájt valamiféle ülőkét erősítettek – a fogoly így időnként megpihenhetett, ami azonban meghosszabbította gyötrelmét –, ezáltal megakadályozták, hogy a szegek feltépjék a sebeket, és a test lezuhanjon. A lábakat is odaszegezték vagy odakötözték az oszlophoz. Végül, ahogyan a Jézussal egy időben megfeszített két lator esetében történt, a kivégzők néha eltörték a keresztre feszítettek lábát. Ez a végső, brutális eljárás meggyorsította a kereszten függő személy halálának a bekövetkeztét, mert sokkhoz, a keringés összeomlásához és szívleálláshoz vezetett.

Jézus, aki teljes mértékben ártatlan volt minden bűn és törvényszegés tekintetében, a világ legborzalmasabb és legszégyenteljesebb büntetését szenvedte el. Ez azonban nem az igazságtalan elítélés egy átlagos esete volt. Ez a tökéletes ember egyben Isten Fia is volt, és ami az ő vereségének tűnt, az valójában utat készített a diadal előtt, amelynél dicsőségesebbet még nem látott a világ. Miután Jézus Krisztus szenvedett és meghalt a világ bűneiért, három nappal később feltámadt a halálból. Jézus dicsőséges feltámadása megtörte a bűn és a halál erejét, és erővel ruházta fel tanítványait az örömhír hirdetésére: mivel ő elszenvedte a kereszthalált, majd feltámadt, üdvösséget kínál mindazoknak, akik hisznek benne.