Legtöbbünkben ott él a vágy, hogy megéljük azt az egységet, melyet Jézus olyan szépen megfogalmazott. És a „ki az én felebarátom?” nyomán, feltesszük mi is a kérdést, hogy ki az én testvérem?  Az általánosan elfogadott Hitvallás jó kiindulási alap, és azt tartjuk hívő testvérünknek, aki elfogadja a Megváltót és a megváltást, bocsánatot kér a bűneiért, átadja az életét Istennek, újjászületik, és az Igét abszolút tekintélyként elfogadva igyekszik Jézus tanítványaként élni, naponta megtagadva magát és felvéve a keresztjét.

Elvileg az összes ilyen embernek kiemelten kellene szeretnie a többieket, hogy megvalósuljon Jézus szándéka, hogy az egymás iránti szeretetről ismernek majd meg bennünket. A gyakorlatban ez részlegesen működik, de mi, itt az Ez az a nap!-nál sokakat ismerünk, akik így viszonyulnak a többiekhez. Egyszer egy lelkész szemléletes példát írt le a könyvében. Szerinte vannak olyanok, akik úgy képzelik el a Mennyet, hogy amikor valakik odaérkeznek, akkor kijön Péter, és átad neki egy kérdőívet, melyet mindenkinek ki kell töltenie. A gond az, hogy nem tudsz puskázni a melletted levőkről, mert ők egy másik felekezethez tartoztak a földön, és bizonyos kérdésekben a tiedtől eltérő teológiai elveket vallottak.

Egy idő múlva összeszedik a tesztlapokat, és kiértékelik. 80 és 100 pont között be lehet menni a Mennybe, 50 és 80 közötti teljesítménynél mész a Purgatóriumba (ez csak szemléltetés), 50 pont alatt pedig mész lefelé a kárhozatba. A lelkész szerint nem így lesz, hanem kijön Péter, és lesz nála egy sztetoszkóp. Odamegy, meghallgatja az illetőnek a szívét, és azt mondja, hogy: „Ez jó”, majd betessékeli azon a gyönyörű kapun.

Az Ez az a nap! csapatának tagjai az alapelfogadási feltételeken túl így gondolkoznak. Mert ha az alapvető összetartozáson felül még szabsz feltételeket, akkor az nagyon félre vihet. A testvérem vagy, de…, a testvérem vagy, viszont… – és jönnek azok az unásig ismert szempontok, hogy mi nem kellene a másiknál, vagy mi kellene a másiknál. És majd akkor lehet szó egységről, ha megfelelsz az én elképzeléseimnek, amit persze igazolni tudok a Bibliából. Ez viszont már önkényes, és leszűkíti azok körét, akikkel szoros közösségbe léphetsz. Mi úgy döntöttünk, hogy szeretni fogjuk a legkülönfélébb egyházhoz, gyülekezethez tartozó testvéreinket. Ezen felül pedig időt töltöttünk velük. Elmentünk hozzájuk itthon és Európa számos helyére, és láttuk egymást mindenféle helyzetben. Előkerültek a láthatatlan sztetoszkópok, és nagyon sok szép szívritmust hallgathattunk meg – ők pedig a mieinket.  Ahogy mondani szokták:

A lényeges kérdésekben egyetértünk, a lényegteleneknél pedig egyetértünk abban, hogy nem értünk egyet.

Húsz-, harminc -, negyvenéves barátságok fűznek össze nagyon hiteles hazai és nemzetközi lelkészekkel, dicsőítésvezetőkkel, és közösségeik tagjaival.  Sokszor leültünk velük, ittunk egy kávét, és hosszasan beszélgettünk. Sokat tanultunk barátaink történeteiből, meglátásaiból, akiknek mindig is adtunk a véleményére. Nagyra értékeljük a hűségüket, az egész életüket, ahogy odaadóan szolgálják az Urat. Vannak persze hibáik, de kinek nincsenek? Fejlődni akaró tökéletlenekből áll az Egyház. Mivel eltér a formánk a megszokottaktól, természetes, hogy felmerülnek kérdések, amiket igyekeztünk legjobb tudásunk szerint megválaszolni. – Származhat-e valami jó Názáretből?- hangzott a szokatlan láttán a kérdés, és Pétert is elővették rendesen, amikor elment Kornéliuszhoz. Mi látjuk a barátságok erejét. Jézus a végén már barátainak hívta a tanítványait. A barátot ismered, és bízol benne, ám ehhez idő kell, együtt töltött minőségi idő.

Ha pedig valaki gyanakszik, felületesnek tart, átverést, egoizmust, felszínességet, politikai hátteret sejt, nagyegyházi álcázott nyomulást vél felfedezni, vagy ezeknek bármilyen változata miatt ellenérzései vannak, annak érdemes eljönnie, és kávéznunk egyet közösen. Egyszer egy induló gyülekezet lelkészéről az a hír járta, hogy más gyülekezetekből halássza el a tagokat. Felkereste őt egy vezető, és megkérdezte, hogy így van-e? A lelkész azt mondta, hogy nincs így, mert ő csak nyitott egy éttermet, és aki idejön, azt szívesen látja, de nem szapul másokat, és nem is csábít ide onnan vendégeket. Azt is mondta még, hogy ez a vezető volt az egyetlen, aki felkereste őt, hogy személyesen találkozzon vele. Mindenki más csak a szállongó vélemények nyomán vélekedett róla.

Ha kérdéseid vannak, gyere és tölts időt velünk, mert amíg nem ismerjük egymást, addig – a legjobb szándék mellett is – lehetnek téves következtetéseink a másikról. De a kérdőíved mellett hozz magaddal sztetoszkópot is.

A lényeg az őszinteség, ami minden barátság alapja. Mert barátságokból szövik a szeretetnek azt a nagy hálóját, mellyel sokezernyi halat kifoghatunk majd a halál tavából, és áttehetjük őket az Élet vizébe. Mindenki a saját helyén – becsülve és szeretve a többieket.