„Ahogy idősödött, már nem zenélt olyan lelkesen az aluljáróban. Csak a megélhetésért szükséges pénzért ült oda „zörögni”. Egy különleges este viszont szívből szólt a muzsika. Akkor már a hajléktalan szállón lakott, de elég volt éjfélig visszamenni, így két barátjával jammeltek egy jót este nyolc körül. Január volt, hideg, de nem zavarta őket. Mindhármuknak volt valamilyen kapcsolata Istennel, néhány átélés is erősítette őket az évek során, úgyhogy zenés köszönetet játszottak neki. Rekedtes hangok, gyengécskébb gitárok, de ott a fagyos estében három hálás ember énekelt, akik a társadalom alján mozogtak, de örültek, hogy élnek, és ezt értékelték a maguk módján. Kevesen jártak már arra, és ha nem figyelték miről is énekelnek, nem sejthették, hogy – Isten szemében – a világ egyik legértékesebb dicsőítése hangzott.

Előző télen láttam már, hogy nehezebben viseli a viszontagságokat. Egyszer bealudt a sínek között, de szerencséjére hajnali háromkor felébresztette a rendőrjárőr, így átmehetett – a másvilág helyett – a biztonságosabb füves részre. Ha fáztak az ujjai, nem tudott zenélni, és napokig ennivalóra sem volt pénze. Utólag elmondta, hogy ő már feladta belül. Elfáradt a lelke, nem volt kedve, ereje tenni sorsa jobbulásáért. És ehhez nem kell hajléktalannak lenni. Kívülről minden stimmel, de bárki eljuthat ebbe az állapotba, hogy a nehézségek, függőség, megcsalás, bajok, a depresszió megtöri a lelkét. Ilyenkor kívülről tudnak segíteni. A belső fájdalmaidhoz nagy segítség, ha tudod, hogy van Isten, segítségül hívhatod, és persze jön is, hogy könnyítsen. Ugyanakkor jó, ha van valaki, akivel átbeszélheted a helyzetedet, akiben bízhatsz, aki próbál gyakorlati módon kijuttatni, hogy újra élhess.

Gyulának ellopták az iratait, és három hónapba telt, míg lett állandó személyije, lakcímkártyája és a közeli postára érkező öregségi járadéka. Utána jött az egyik legjobb hajléktalan szálló – ismerősi segítséggel. Ekkor azt hittem, minden a helyére került, de nem. Ők Tarzanok, akiknek nagyon nehéz az őserdő után beilleszkedni. Jelentkezett a bezártság érzés, az ágyi poloskák (vettem neki irtót), este szonda, és ha ivott napközben, órát, órákat váratták a bejáratnál. A nagy hidegeket nagyjából benn töltötte, de tavasszal alig ment oda, és egy idő után kirakták. Itt jön a gondolkodás hiánya, mert évtizedek óta nem kellett előre gondolkoznia. – Mi lesz télen? –  Majd meghúzódom valahol. – De hol? 

A piáról pedig kiderült, hogy anno a hideg elviselésének eszközének tűnt, de most kényszerré vált, és nagy részét elviszi a 44 ezres biztos havi bevételének.

Aztán jött a váratlan fordulat. Tavasz elején, egyik este a Kálvin térnél két ismeretlen megtámadta és megverte, combnyaktörése lett, és bekerült a Balesetibe. Háromszor kellett megműteni, de az ott töltött hetek alatt nem jutott italhoz, és megszokta a fedél alatti életet. Átkerült egy lábadozóba, ami után egy elfogadható szálló lehet az otthona, ahol végre megnyugodhat. Vannak papírjai, rendszeres jövedelme, mehet gitározni, szerezni némi extrát, van biztosítása és lakhelye. Reméltem, megbecsüli, így ellehet élete végéig. Amikor meglátogattam, ott voltak a sorstársai. Többen amputált lábbal (a szabadbani fagyás miatt), emitt-amott bekötözve, botorkálva, vékonyan vagy felpuffadva. De legalább van, ahova mehetnek. Aztán innen is elszökött, de a gyógyszerei miatt vissza kell mennie, és hátha engedik, hogy szabadon mozoghasson.

Gyula talán révbe ért. Amit vele kapcsolatban átéltem, az nekem is új volt. Az, hogy Jézus érzelmileg mennyire azonosult vele. Ebből kaptam némi ízelítőt – életem különlegesen mély átéléseit. Aki Júdeában segített a kirekesztett leprásnak, mivel feltámadt, ma is átéli a legmélyebb fájdalmainkat. A veszteség, a gyász, a kirekesztettség, a magány, az igazságtalanság, a szenvedés keserves érzéseit. Ma is szenved minden szenvedővel, a 9 éves kislánnyal, akit a pedofil démoni uralta gyalázott, azzal, akit mások előtt megaláztak, vagy aki elvesztette látását egy részeg sofőr miatt. De haragszik is. Minden képmutatás, önzés, büszkeség, bántás, erkölcstelenség, megtévesztés vagy hazugság miatt. Azok ellen, akik jónak mondják a rosszat, gonosz szándékúak, és tudatosan ártanak másoknak.

De akár bántott, akár bántó vagy, Isten tud megoldást adni. Gyógyítani a sebeidet, vagy kiszabadítani a rossz kényszeréből. Amúgy mindenki érintett mindkettőben. Bántottak bántanak, és rosszat átéltek okoznak rosszat másoknak. Ebből a láncreakcióból jött kimenteni Jézus. Hogy ne tegyél rosszat se mással se magaddal, leállítani a negatív kényszereket, és meggyógyítani azokat a sérüléseket, amiket a világ okozott. Erről szól Gyula élete is, akinek kívánom, legyenek végre nyugodt évei. Meg nekünk is – egyre inkább.”