Állhatatos imádkozás

Szinte minden keresztény tudja, hogy fontos az imádkozás. Még sok hitetlen is úgy véli, hogy az ima jó dolog. Mégis sok embernek jelent kihívást, hogy állhatatos legyen az imádkozásban. Pedig Pál éppen erre biztatja a kolosséiakat levele vége felé.

Azt, hogy mit értett „állhatatos imádkozás” alatt, azonnal meg is magyarázza, amikor hozzáfűzi: „…éberek legyetek, hálaadással.” (Kol 4,2) Ha a hívők éberen figyelik „a gonosz minden tüzes nyilát” (Ef 6,16), imádságos szívvel Istenre fognak támaszkodni.

Pál ezután arra kéri a gyülekezetet, hogy imádkozzanak érte is, miközben Jézust hirdeti. Konkrétan alkalmakat szeretett volna (nyitott ajtókat), valamint Isten segítségére volt szüksége ahhoz, hogy érthetően hirdethesse Jézus titkát.

Jézus az, aki lehetségessé teszi az imádkozást. Ő kövezte ki az imádság útját azzal, hogy eltávolította a bűn akadályát Isten és az emberek közül halála, eltemetése és feltámadása által.

A zsidókhoz írt levél szerzője így fogalmazta ezt meg: „…mivel nagy papunk van az Isten háza felett, járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek a szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől, és testük meg van mosva tiszta vízzel.” (Zsid 10,21–23)

Jézus teszi lehetővé, hogy a keresztények imádkozzanak, és azzal a bizalommal forduljanak Istenhez, hogy ő akarata szerint meghallgatja őket, és cselekszik.