A „menjetek el, és tegyetek tanítvánnyá” mondatot gyakran emlegetik a hívők, de nagyon fontos, hogy ne hagyjuk ki az „azért” szót belőle. Jézus elvárja követőitől, hogy menjenek el, és tegyék tanítvánnyá az embereket, de egyedül csak Jézus kiléte alapján, valamint a neki adatott hatalommal és tekintéllyel (28,18). Jézusé minden hatalom mennyen és földön; ő nem úgy adja ki ezt a parancsot, hogy ne ruházná fel erővel követőit arra, hogy elmehessenek, és beszélhessenek másoknak arról, kicsoda ő.

A nagy missziói parancs nem az első világevangélizációs felhívás a Bibliában, sőt: már az 1Móz 12,1–3 versében olvashatjuk Isten arra vonatkozó ígéretét, hogy Ábrahám és utódai áldást jelentenek majd minden népnek. Jézus egyszerűen arra épített, amit Isten már régen közölt népével. A hívőknek meg kell osztaniuk Jézus igaz, életet adó történetét minden nemzettel közel s távol; ez a parancs mindig érvényes volt Jézus követői számára.

Jézus parancsa három egyszerű lépésből álló folyamatot takar: menjetek el, kereszteljetek, és tanítsatok. Jézus egészen pontosan tisztázta, mit vár követőitől. Először el kell menniük, és beszélniük kell másoknak róla, hogy mások is megismerhessék és megérthessék a történetét. Aztán meg kell keresztelniük azokat, akik hallották a történetet, hogy nyilvánosan kijelenthessék: hisznek abban, ki ő. Végül tanítaniuk és bátorítaniuk kell egymást (Kol 3,16). A hívők mindig tanítani fogják egymást, és tanulni fognak Isten természetéről. A parancs, hogy menjenek el, kereszteljenek, és tanítsanak, Jézus legutolsó parancsa volt Máté evangéliumában, és rendkívül fontos Krisztus követői számára.

Jézus azonban nem kérte tanítványaitól, hogy mindezt egyedül végezzék. Megígérte, hogy noha testileg elhagyja őket, Lelke által mindig velük lesz. Amíg a hívők ragaszkodnak Jézushoz, és Szentlelkére hagyatkoznak, nyitva áll előttük az út, hogy megtegyék, amire elhívást kaptak (Fil 4,13).