Isten hívta el és tette királlyá az egyszerű sorból származó Dávidot, hogy Saul hosszú, ám végtére is zátonyra futott uralkodása után Izráel vezetője legyen. Dávid egy megosztott országot örökölt, amelyet Isten segítségével jelentős, erős és egységes néppé formált. A 2Sám – mint a legtöbb politikai életrajz – bemutatja azokat a jellemvonásokat, amelyek alkalmassá tették Dávidot arra, hogy jó vezetője legyen népének: bátorságát, hitét, bölcsességét és Isten iránt nap mint nap megélt bizalmát. A könyv egyszersmind beszámol Dávid bukásairól, bemutatja bűnös vágyait és büszkeségét is, amelyek akadályozták vezetői hivatásában, és végül mind saját, mind családja, mind pedig népe életére nézve tragikus következményekkel jártak.

Sámuel második könyve Saul halálától Dávid uralkodásának az utolsó szakaszáig beszéli el a történéseket. Isten vezetése alatt Dávid egyesítette a népet, és a fiatal nemzetet jelentős katonai tényezővé tette, olyannyira, hogy képes volt kora más, jól szervezett népei fölé kerekedni. Dávid elfoglalta Jeruzsálemet, a jebúsziak erődített városát, és az ország fővárosává tette. E kulcsfontosságú helyen hozta létre Izráel istentiszteletének központját. Innen kiindulva vezette azt a küzdelmet, amelynek során megtisztította az egész régiót az ott lakó más népektől. Izráel egyre növekvő katonai erejével és a pogány népek befolyásának csökkentésével végül elérte, hogy Egyiptomtól egészen az Eufrátesz folyóig Dávid uralta a területeket. Az, hogy Izráel Isten vezetése alatt élt, és hogy alávetette magát az ő rendelkezéseinek, lehetővé tette, hogy élvezhesse az ígéret földjének áldásait. Isten hűsége nemcsak addig terjedt, hogy nekik adta az országot, hanem a megígért áldásokban is részük lehetett, mivel engedelmesek voltak.

A Dávid uralkodásáról szóló beszámolót a reménység állandó alaphangja jellemzi, amely ellentétben áll a Saul uralmának végén tapasztalt kudarccal. Dávid alázata és vezetése Isten vezetését testesítette meg a nép körében, még személyes hibáinak a nyilvánosságra kerülése után is. Ezzel együtt mégsem Dávid az örökkévaló király; neki Dávid utódjaként kellett elérkeznie, és uralkodása jóval magasabb rendű, mint Dávidé volt: nincsen benne bűn, amely Dávid uralkodását végül mégiscsak beárnyékolta. Isten újra és újra megerősítette a szövetségben népének adott ígéreteit, és Dávidnak különleges bepillantást engedett abba, hogy miként fogja beteljesíteni a vele kötött szövetséget, amelyben azt ígérte, hogy Dávid háza, országa és uralma örökkévaló lesz (2Sám 7,12–16). Ezt a Dávidnak adott háromszoros ígéretet Isten azzal teljesítette be, hogy elküldte Jézust, a Messiást, akit évszázadokkal korábban megígért. Ez a tökéletes Király Isten örök trónját, országát és házát alapítja meg (Lk 1,32–33). Ezt a tökéletes országot élvezhetik ma is a hívők a Szentlélek ereje által, és várják az eljövendőt, amikor Jézus visszatér a felhőkön, hogy igazságot szolgáltasson a népeknek, és helyreállítsa az egész teremtést (Mt 24,30; 26,64).

„Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek.”

2Sámuel 22,31