Csakúgy, mint a bölcsesség más területei, amelyeket a Példabeszédek, a Prédikátor, Jób és a Zsoltárok könyve tárgyal, az Énekek éneke is gyakorlatiasan írja le Isten – az ő népére vonatkozó – szándékainak bizonyos oldalait. Ebben a könyvben a hangsúly a férfi és a nő közötti házasságon van: a házasság szépsége, amint testet ölt a szerelmes és a szeretett ember közti szenvedélyes vágyban. Bár a bölcsességirodalom más alkotásai is beszélnek az emberi kapcsolatokról, az Énekek éneke egyedülálló abban, ahogyan az emberi szerelmet és szexualitást bemutatja.

A könyvet allegorikusan értelmezők Istennek a népe iránti, Jézus Krisztusban megtestesített szeretetét az Énekek éneke vőlegényével állítják párhuzamba, az egyházat pedig a menyasszonynak feleltetik meg. Az a szeretet és hűség, amelyet ebben a könyvben is láthatunk, kétségtelenül jellemző Istenre is népe iránti szeretete tekintetében, ugyanakkor a könyv fókuszában mégis a házasság és az a bensőséges testi kapcsolat áll, amelyet Isten rendelt el.

„Igen jónak” nevezett teremtése részeként Isten az első menyasszonyt, Évát férjének, Ádámnak ajándékozta. A házasság – Isten szerint – azóta is arra szolgál, hogy az ő képét hordozó embernek – férfinak és nőnek – szeretetet és társat adjon, és ők így, együtt beteljesítsék az ő jóságos szándékait ezen a földön. Együtt mint házaspár Istennek az egyháza iránti szeretetét jelenítik meg.

Az Énekek éneke segítséget kínál a szerelmeseknek ahhoz, hogy miként közeledjenek egymáshoz, illetve szeressék egymást jól. Költői képekben mondja el, hogy a szerelmesek hogyan mondhatnak egymásnak elismerő szavakat, hogyan adhatják meg a beteljesedést hitvesüknek, és hogyan találhatnak örömöt a bensőséges testi szerelemben. Ez a könyv rámutat, hogy milyen gyakorlatias könyv a Szentírás, és hogy Isten számára az emberi létezés minden oldala fontos.

Ugyanakkor – ahogyan ez az élet minden más területére is igaz ebben a törött világban – a házasság nem válhat Isten gyermekeinek a legfőbb életcéljává. Igaz ugyan, hogy ez a kapcsolat nagy örömöt és kiteljesedést jelent, ám a Krisztusban elérhető szeretetnek csupán az árnyéka lehet. Végső soron a házasság csak egy átmeneti kapcsolat, amely megtestesíti Krisztus szeretetét az önfeláldozó szolgálat és az önzetlen szeretet révén. A mennyben nem lesz házasság (Mt 22,30). Ott Isten követői szeretett Megváltójukban, Jézus Krisztusban gyönyörködnek majd. Addig pedig Isten népe az Istent dicsőítő emberi kapcsolatok szépségében a mennyei társ, Jézus Krisztus előképét látja, aki örök, soha el nem múló, mindig ránk vágyódó szeretettel szeret bennünket.

„Szerelmesem enyém, és én az övé vagyok, övé, ki a liliomok közt legeltet.”

Énekek éneke 2,16