Az árvizek, földrengések, éhínség és más csapások félelmet és rettegést keltenek az emberekben, éljenek bárhol. Az ilyen események rendszerint váratlanul történnek, és sokszor megmagyarázhatatlannak tűnnek, nyomukban pedig pusztulás, reményvesztettség és zavarodottság jár.

Ezúttal azonban a katasztrófának egyértelműen megvan az oka. Jóel félelmetes képpel indít: a sáskajárás óriási kárt okoz az embereknek, elpusztítva a földeket és a termést. Semmi nem marad a sáskák serege után. Ennek a csapásnak az a célja, hogy – azokhoz a csapásokhoz hasonlóan, amelyeket Isten az egyiptomi szolgaság idején alkalmazott – demonstrálja az egy igaz Isten mindenek felett álló hatalmát, és megtérésre indítsa azokat, akik tanúi lettek ennek a sokkoló pusztulásnak. Jóel arra szólította föl Júda népét, hogy térjen vissza Istenhez, miután átélte a sáskajárást (Jóel 2,12–14). Figyelmeztette őket, hogy ha továbbra is lázadnak, akkor hamarosan újabb és nagyobb csapások következnek. A sáskajárás és a következő csapás közti időben Isten lehetőséget ad arra, hogy a nép alázattal visszatérjen hozzá.

Jóel tudta, hogy az emberek bűnre hajló magatartása végül rájuk szabadítja Isten ítéletének a következő csapásait is. Újra csak próbára teszik Isten türelmét, mivel úgy tűnt, hogy lázadásuk és Istennel szembeni közönyük nem ismer határokat. Lehet, hogy Isten végleg elfordul népétől? Előfordulhat, hogy túl messzire mentek, és Isten megvonja szeretetét tőlük?

A válasz ismét egy határozott nem! El fog jönni az a nap, amikor Isten kiárasztja Lelkét népére (2,28–32). Az a nap pedig – melynek időpontját csak Isten tudja – helyreállítja Isten népének a sorsát, és általa megmutatkozik Isten hűsége. Isten az egész országot felvirágoztatja, elpusztítja a pogány népeket, és újra a Sionon fog lakni.

Miután az első pünkösdkor a Szentlélek megérkezett, Péter azt hirdette, hogy Jóel szavai ekkor teljesedtek be (ApCsel 2,16–21). A Lélek innentől kezdve állandóan emlékeztet Isten hűségére, hogy ő megtartja ígéretét, helyreállítja népét, és kárpótolja őket „azokért az esztendőkért, amelyeket tönkretett a sáska” (Jóel 2,25).

„Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja még a veszedelmet!”

Jóel 2,13