Az emberi szív képes hatalmas sebeket hordozni. Vannak szavak, amelyeket sosem felejtünk el, vannak tettek, amelyek mély nyomot hagynak bennünk. Egy hazugság, egy elutasítás, egy megtört ígéret vagy éppen egy barát árulása évekig kísérhet minket. A Zsoltárok 109,22-ben Dávid maga is megvallotta: „nyomorult és szegény vagyok, a szívem is sajog bennem”.

Az érzelmi sebek sokszor mélyebben vágnak, mint a testi sérülések, és a gyógyulásuk is tovább tarthat. Ha visszagondolsz a gyermekkori esésekre és horzsolásokra, talán már nem is emlékszel rájuk. De ha valaki bántott szavaival, az még mindig sajoghat a szívedben. A probléma az, hogy hajlamosak vagyunk ezeket a sérelmeket folytonosan felidézni, és minden alkalommal, amikor ezt megtesszük, újra és újra sebet ejtünk a saját szívünkön.

A Biblia azonban arra tanít minket, hogy a neheztelés fogság. A harag visszatart, a keserűség pedig megbénít. Ha hagyjuk, hogy ezek az érzések uralkodjanak rajtunk, akkor azok az emberek, akik múltban megbántottak, még mindig hatalmat gyakorolnak az életünk felett. De Krisztusban van szabadság!

A Zsoltárok 37,8 azt mondja: „Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!” Ha mindig a múlt sérelmeire figyelünk, soha nem tudunk előre lépni. Olyan ez, mint amikor valaki állandóan a visszapillantó tükröt nézi vezetés közben. Egy biztos: baleset lesz a vége.

Isten azonban azt akarja, hogy ne a múltunkban éljünk, hanem a jelenben, az Ő szeretetének fényében. Ha valaki megbántott minket, döntsünk úgy, hogy nem hordozzuk tovább a neheztelés terhét. Döntsünk úgy, hogy megbocsátunk, még akkor is, ha az érzéseink még nem tartanak ott.

A megbocsátás nem azt jelenti, hogy a sérelem nem volt valós, hanem azt, hogy Isten kezébe helyezzük az igazságszolgáltatást. „Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek – így szól az Úr.” (Róma 12,19)

Ha elengedjük a haragot, felszabadul a szívünk arra, hogy Isten jövőre vonatkozó terveire figyeljünk. Ne a múltad határozza meg a jövődet, hanem Isten kegyelme vezessen tovább!