Hívők gerendája és szálkája

Addig ne foglalkozz a másik hibáival, amíg a tieidet nem javítottad ki. Ez a Mester mondatának hétköznapi megfogalmazása. Hacsak nem vagy az illető által felhatalmazva, mint vezetője vagy barátja, hogy foglalkozz vele, mert különben nem javítgathatod. Egyszer egy igét hirdető kisebb társaságban megemlítette ezt az igét, s utána rájött, hogy ez nagyon el van csúszva nála.

Ezt követően lefuttatott egy egyszerű tesztet. Megnézte, hogy a saját érzelmi tízes skáláján mennyire borítja ki egy neki kellemetlen stílusú ember, illetve annak (újbóli) hibája. Az eredmény nyolcas-kilences közötti lett. Ezután megnézte, hogy mennyire viseli meg a saját jellemgyengesége, tévedése, mulasztása, s ez jóindulattal érte csak el a kettes vonalat. Ijesztő volt felfedeznie, hogy mennyire másként van beállítódva, mint ahogy a szálka-gerenda példázat tanácsolja. Eléggé elszégyellte magát, majd elkezdett tudatosan változtatni mindkettőn. Több hónap után a mások bosszantó dolgai lementek 5-6 közé, a saját viselt dolgai pedig 3-4 közé „szárnyaltak”. Az arány az idő múlásával egyre jobb lehet.

Ezt a tesztet érdemes mindnyájunknak elvégeznie. Érzékelhetően csökkenne a hívők egymásra való panaszkodása, mert – ha őszinték lesznek magukkal – azzal lennének elfoglalva, hogy kihordják a gerendákat. Az sokat segít, ha rászoktatjuk magunkat arra, hogy AZONNAL állítsuk le a másik miatti bosszankodást, és ekkor alig mozdul meg a mutató. Addig ne hagyjuk abba az átállítást, amíg nem érünk el a bibliai beállításig: gerendányi érzés miattam, szálkányi a másik miatt.

Ezzel kapcsolatban elég pár mondatot hallani valakitől, s nagyjából tudhatjuk, hogy ő miként van beállítva ezen a területen. Panaszkodik valakire, rosszal valamit? Ajjaj – baj van a beállítással! Szinte nem ismerni olyat, akinek a saját bűne, hiányossága jobban fájna, mint a másik esendősége. Elképesztő, hogy mennyire hiperérzékenyek és ítélkezőek vagyunk mások felé, s mennyire empatikusak, megértőek, feloldóak saját magunk viselt dolgaival kapcsolatban. Szeretnénk, ha megváltozna ez a világ? Kezdjük el azon, aki 7/24-ben a rendelkezésünkre áll: magunkon. Motiváljon legrosszabb esetben akár az, hogy amint végzünk a gerendákkal, mehetünk szálkákat kiszedni.

Ha ez az Újszövetség szerinti szemléletmód tömegesen elterjedne, gyökeresen megváltozna az, ahogyan egymásról beszélünk. Megszépülnének, jókívánságokkal telnének meg a másokról mondott mondataink, hiszen alapvetően magunk javításával lennénk elfoglalva. Ott pedig beköszönne a szerénység, hiszen annyi gerenda van a telepen – még tán segítséget is kérnénk hozzájuk. A világ megszépülése mindig belülről indul el. Hogy egy klasszikust idézzek némileg módosítva: A szívével nem lát az ember, ha rosszul van beállítva a lelke. Jó szív, áldó szavak.

Mert a megváltozott hozzáállással megváltoznak a szavaink is. A kritizálást felváltja a jóindulat. És akkor már jó szívvel tehetünk eleget ennek az igének:

„Se ostoba, se mérgező, se gonosz, se nem teljes értékű vagy szükségtelen mondatot ne mondjatok. Inkább olyat, ami jó, ami mások szellemi fejlődését szolgálja, amire abban a helyzetben éppen szükség van, hogy amit mondtok, az áldás és Isten jóságának a kifejezése legyen azoknak, akik azt hallják.”

Efézus 4,29 – Amplified Bible