Mindenki imád valakit vagy valamit. Mindenki első helyre tesz valakit vagy valamit az életében. Pál apostol azt szerette volna, hogy a kolosséi gyülekezet mindenben Jézus Krisztusnak adja az elsőbbséget. Valószínűleg egy korai keresztény himnusz sorait használta fel, hogy kifejtse: Jézust illeti az elsőbbség az egész világmindenségben; ő méltó a gyülekezet hűségére és ragaszkodására.

A himnusz kezdete kimondja, hogy aki látja Jézust, az Istent látja. Jézus még emberi formájában is Isten. Ezt ő maga is megerősítette, amikor így szólt: „Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10,30) Jézus Isten volta megjeleníti elsőbbségét. Pál ezután kijelenti, hogy Jézus „az egész teremtés elsőszülötte” (Kol 1,15). Voltak, akik ezt tévesen úgy értelmezték, hogy az Atya Isten teremtette a Fiút. A közvetlen szövegkörnyezet azonban Jézust mindenek teremtőjeként írja le, aki „előbb volt mindennél” (1,16–17). János ezenkívül azt is kijelenti, hogy Jézus már a kezdet kezdetén létezett az Atyánál: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben Istennél volt.” (Jn 1,1–2) A Jézus jellemzésére használt „elsőszülött” kifejezés a Kol 1,15 versében Jézus felmagasztalt pozíciójára utal, a zsidó kultúra kontextusában ugyanis az „elsőszülött” volt a legértékesebb és legrangosabb.

Pál ezután rámutatott, hogy Jézus teremtette az egész univerzumot. Remélte, hogy kicsit kitágíthatja olvasói gondolkodását, ha ráveszi őket, hogy gondoljanak azokra a láthatatlan dolgokra, amelyeket Jézus teremtett, beleértve a láthatatlan angyali birodalmat. Amikor a keresztények elgondolkodnak a teremtett világon, a csillagrendszereken, a feltáratlan óceánokon és az emberi test bonyolult felépítésén, még csak éppen sejteni kezdik Jézus fenségét és hatalmát. Az egész teremtett világ azért létezik, hogy dicsőséget adjon Istennek. Jézusé az elsőbbség egyházában. Jézus hozza létre, tartja meg és vezeti gyülekezetét annak fejeként. Minden gyülekezetnek megvannak a maga kihívásai és gondjai; mivel azonban az egyház Jézusé, a keresztényeknek arra kell törekedniük, hogy építsék, ne pedig rombolják a gyülekezetet.

Jézus elsőbbsége fényesen átragyog munkáján, hogy mindent megbékéltessen kereszthalála által. Jézus halála és feltámadása mutatja be legfőképpen elsőbbségét. Jézus nagyobb az emberiség bűnénél. Jézus nagyobb a halálnál. Jézus nagyobb az ördögnél. Sokszor úgy érezhetjük, hogy ez a világ fékezhetetlenül rohan a vesztébe, a keresztények mégis örvendezhetnek, és reménykedhetnek abban, hogy Jézus Krisztus mindent megbékéltet az Atyával, és békét hoz a világmindenségbe.

Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent a földön és a mennyben úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.

KOLOSSÉ 1,15–20