Jakab a 2,24 versben kijelenti, hogy „cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből”. Pál viszont azt írta a Róm 3,28 versében: „Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedeteitől függetlenül.” Ez kulcsfontosságú kérdést vet fel: a keresztények egyedül a Jézusba vetett hit által üdvözülnek, vagy pedig saját erőfeszítéseikkel is ki kell egészíteniük a hitüket? Nagyon fontos látni, hogy ez a két ember nem állt annyira távol egymástól, mint ahogy a fenti idézetek alapján gondolnánk. Jakab és Pál ismerték egymást. Mindketten fontos szerepet játszottak az első jeruzsálemi zsinaton, amely kimondottan azért gyűlt össze, hogy megvitassa a hit és a cselekedetek kapcsolatát. Ahogyan az ApCsel 15. fejezetében olvasható, megegyezésre jutottak.

Pál azt hirdette, hogy egyedül kegyelemből, egyedül a Jézus elvégzett művébe vetett hit által kerülhet valaki helyes kapcsolatba Istennel, és ez egyáltalán nem a cselekedeteken alapul (Róm 3,28; Gal 2,16; Ef 2,8–9). Isten a megtérés pillanatában elküldi Lelkét az új hívő életébe (Gal 3,26; 4,6). Pál ezt nevezi újjászületésnek. A Szentlélek ezután munkálkodik a keresztényben, és így megnyilvánulnak a jó cselekedetek. Pál azt mondta, hogy a valódi üdvözítő hit szeretetben mutatkozik meg (5,6). A szeretetteljes tettek a külső, látható jelei ama belső változásnak, amely kegyelemből, hit által ment végbe.

Jakab is kijelentette, hogy egyedül Isten kegyelme által kerülhet valaki helyes kapcsolatba Istennel. Jézushoz hasonlóan (Jn 3,3–8) Jakab is a születéshez kötődő képekkel jellemezte a megtérést. Azt mondta, hogy Isten „akarata szült minket az igazság igéje által”, aztán ezt az igét a hívők lelkébe ültette el (Jak 1,18.21). Jakab ezt követően hosszasan fejtegeti, hogy ez a fajta hit a rászorulók segítésére irányuló, szeretetteljes tettekben nyilvánul meg (1,27). Jakab szerint az Isten és mások iránti szeretet cselekedetei a hívő belső hitét fejezik ki. Ez teljes összhangban áll azzal, amit Pál mond.

A cikkünk elején idézett igeversek közti feszültség föloldódik, ha megértjük, hogy Pál és Jakab különböző értelemben használták a „megigazulás” szót. Ez a kifejezés jelentheti azt, hogy valakit „igazzá nyilvánítanak”, vagy hogy valaki „igaznak mutatkozik”. Pál az első értelemben használta. Isten egyedül a hit alapján jelenti ki valakiről, hogy igaz előtte, ahogyan Ábrahám esetében is történt (1Móz 15,6). Jakab a második értelemben használta ezt a szót. Az ember hite akkor mutatkozik érvényesnek, ha külső cselekedetei bizonyítják azt a belső változást, amely megtérése eredményeként következett be. Egyedül a hit üdvözít, de az üdvözítő hit sosem jár egyedül.

Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt az ilyen hit? Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: „Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól”, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Viszont mondhatja valaki azt is: „Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak.” Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet. Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő? Ábrahám, a mi atyánk nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite. Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: „Hitt Ábrahám Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul”, és „Isten barátjának neveztetett”. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. Ugyanígy a parázna Ráháb is nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket? Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.

JAKAB 2,14–26