Dávid népszerűsége egyre nőtt, miközben Sault egyre kevésbé kedvelte a nép. Míg Dávid óriásokkal küzdött, és sorra nyerte a csatákat, Saul féltékenysége aláásta a birodalom erejét. Elvakult bizonytalansága miatt elveszítette népe támogatását. Saul többször megkísérelte megölni Dávidot, aki végül a pusztába menekült.

Dávid éveken keresztül egyre csak menekült Saul és az emberei elől. De ezúttal a barlangban valami váratlan történt. Saul egy meglehetősen sebezhető helyzetben megtapasztalhatta Dávid irgalmát. Természetesen Dávidot arra biztatták az emberei, hogy használja ki a kínálkozó alkalmat, és végezzen Saullal. Ebben a pillanatban Dávidnak lehetősége nyílt arra, hogy kiiktassa az életéből a Saul okozta rettegést, és végre elfoglalja a trónt, amelyet Isten már évekkel korábban neki ígért. Megvolt a politikai ereje, a nyilvánosság támogatása és az Istentől kapott joga is a trónra lépéshez, mégis ahelyett, hogy megölte volna Sault, inkább arra használta fel ezt a lehetőséget, hogy megerősítse őt királyi tisztében.

A köpeny egy darabjának levágása olyan szimbolikus cselekedet volt, amely megkérdőjelezte Saul királyi tekintélyét (1Sám 24,5.12). Várható lett volna, hogy Dávid hallgat barátai tanácsára, és megöli Sault. Bár úgy tűnt, hogy ez lett volna a logikus lépés, Dávid tudta, hogy semmilyen körülmények között nem emelhet kezet Isten felkent királyára. Tehát nem nyúlt Saulhoz egy ujjal sem, hanem hűséges volt „az Úr fölkentj[éhez]” (24,7; 11). Dávid tisztában volt azzal, hogy népszerűségét és státusát Istentől kapta, ezért bízott abban, hogy Isten megvédi őt, és ha eljön az ideje, akkor neki adja a trónt.

Az Újszövetségben Jézus bebizonyította, hogy ő valóban Isten felkent Fia. Az emberek azonban éltek a lehetőséggel, hogy Istennel szemben engedetlenek legyenek, és rátámadtak a Fölkentre. Jézus mégis nagy irgalmasságot tanúsított irántuk. Nem vágott vissza, hanem megbocsátott nekik, és imádkozott értük (Lk 23,34). Miután keresztre feszítették, meghalt, és eltemették, Jézus föltámadt a halálból, és elfoglalta az őt jogosan megillető helyet, a mennyei trónt, amellyel örökre megalapozta királyságát.

(A „felkent” szó héber megfelelője messiás, ugyanez görögül pedig: krisztus.)