Óvakodnunk kell azonban attól, hogy az ítélőszéken kiértékelt cselekedetekről úgy véljük, ezek határozzák meg az örök üdvösséget. Ezt a kérdést kizárólag Jézus Krisztus megváltó munkája oldotta meg abban a pillanatban, amikor a hívő Krisztusba vetette hitét, és a nagy fehér trónszék előtt pedig igazolást nyer, hogy a neve hívőként íratott be az élet könyvébe (Jel 20,15). Az ítélőszék ezzel szemben arra nyújt lehetőséget, hogy Krisztus kiértékelje az egyes hívők hűségét. Akik Isten országában foglalatoskodtak, azok megkapják jutalmukat Krisztustól, akik pedig elpazarolták a lehetőségeiket, kárt vallanak (1Kor 3,15).

A Szentírás nem beszél konkrétan az ítélőszék időzítéséről, de azt kinyilvánítja, hogy a hívők ítélete és jutalmazása Krisztus második eljövetelekor és a halottak feltámadásakor történik majd (Lk 14,14; 1Kor 4,5).

Nem derül ki egyértelműen, milyen jellegű jutalmakat osztanak ki az ítélőszéknél. Több újszövetségi szakasz utal „koszorúra” jutalomként (9,25; 1Pt 5,4). A Jel 4,10 verse elmondja, hogy a jutalomként kiosztott „koronákat” végül le fogják rakni Jézus lábai elé. A minák példázata a Lk 19,11–27 részében azt sugallja, hogy a jutalom akár az örökkévalóságban végzett szolgálat és kormányzás lehetőségét is jelentheti. Mindenesetre azt mondja a Biblia, hogy az ítélőszéknél örök jutalmakat fognak kiosztani.

Mivel a hívők tudják, hogy egy napon meg kell majd állniuk Krisztus ítélőszéke előtt, és jutalmat kapnak az életükben tanúsított hűségükért, nagyon fontos, hogy mindazok, akik Úrnak nevezik Jézust, szorgalmasan éljenek elhívásuk szerint, és dicsőséget hozzanak rá mindenben, beleértve az Isten országáért végzett erőfeszítéseiket is. Olyan kiváltság ez, amelyet nem szabad semmibe venni.

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.”

2KORINTHUS 5,10