A világ, amelyben élünk, egyre inkább elbizonytalanít bennünket abban, hogy mi igaz és mi hamis. A képernyőinken gördülő hírek, a közösségi média algoritmusai, az emberek által osztott vélemények, mind torzíthatják a valóság érzékelését. Gyakran úgy érezzük, mintha egy végtelen labirintusban bolyonganánk, ahol minden kijelentés mögött újabb kérdőjelek rejtőznek. Az igazság – úgy tűnik – már nem egyértelmű.

Mégis, ebben a kuszaságban ott ragyog valami, ami nem halványul, amit sem a kétely, sem a relativizmus nem tud elhomályosítani: Jézus Krisztus feltámadása! Ez nem csupán egy történelmi esemény, hanem minden remény és minden emberi sors legmélyebb meghatározója. Ahogy Pál apostol írja: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok” (1Kor 15,17). De – és ez a Biblia üzenetének a lényege – Krisztus feltámadt!

Az igazság nem vélemény. Az igazság személy. Jézus nemcsak az igazságot hirdette, hanem maga volt az igazság: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (János 14,6). Az igazság tehát nem pusztán fogalom, hanem maga Isten, amely Jézus személyében testté lett. Ez a testet öltött igazság meghalt, de feltámadt. És ezzel az egy eseménnyel, amit százak láttak, amit a tanítványok vérükkel pecsételtek meg, örökre megváltoztatta a világ rendjét.

Ha a húsvéti történet igaz – márpedig hisszük, hogy az –, akkor minden más „igazság” mércéje ez kell legyen. Akkor nem engedhetjük meg magunknak, hogy úgy éljünk, mintha nem történt volna semmi. A feltámadás nem spirituális szimbólum, hanem fizikai valóság. Az üres sír nem egy megindító tanmese, hanem a menny visszhangja, amely azt kiáltja: „győzött az élet!”

Sokan azt gondolják, hogy a hit vak bizalom – de a keresztény hit nem erről szól. A hit nem a tények hiányának elfogadása, hanem éppen a legnagyobb tény felismerése: hogy Jézus valóban feltámadt. És ez a felismerés megköveteli, hogy elutasítsunk minden más magyarázatot. A kereszténység nem egy a sok lehetőség közül, hanem az egyetlen út, amely nem hazudik az emberi állapotról, és egyedül kínál megváltást.

A keresztre feszítés a bűn végső súlyosságát mutatja be: Isten nem legyintett a gonoszra, nem nézett félre, hanem maga vette magára az ítéletet. Krisztus áldozata a mi bűnünk súlyát tükrözi – és Isten végtelen szeretetét is. Nem azért halt meg, mert elbuktunk, hanem hogy felemeljen. Nem azért támadt fel, hogy lenyűgözzön, hanem hogy reményt adjon.

Ne csak higgy – vizsgálj, kutass, kérdezz! Az igazság nem fél az elemzéstől. Mert a kereszténység nem a kérdések elhallgattatásán alapul, hanem az Isten által adott válaszokon. Az Ő válasza egy kereszt volt… majd egy nyitott sír. És ebben a sírban – amelyben már senki sem fekszik – ott találod az egyetlen igazságot, amely elég erős ahhoz, hogy örökké megtartson!