Titusz nem véletlenül került Krétára. Pál küldte ki, hogy tegyen tanítvánnyá mindenféle származású embert, követve Isten vágyát, amely kezdettől fogva az volt, hogy minden nép megismerje és imádja őt. Isten az 1Móz 12,1–3 versében megígérte Abrámnak, hogy a föld minden népe áldást nyer majd rajta keresztül. Jézus a feltámadása után megbízta tanítványait azzal a feladattal, hogy tegyenek tanítvánnyá minden népet (Mt 28,18–20), János pedig a Jel 7,9–12 versében ír egy olyan, a jövőre vonatkozó látomásról, amelyet Istentől kapott. Ebben a jövőben minden nemzetből, törzsből és nyelvből való emberek állnak majd ott a trón körül, és imádják Jézust. Titusz puszta jelenléte Krétán már bizonyíték arra, hogy Jézus iránti szenvedélyét Jézusért végzett cselekvésre váltotta. Ma is erre van szükség az egyház részéről: a cselekvéssel egybeforrt szenvedélyre.

Ma is több ezer olyan népcsoport van szerte a világon, amelyet nem ért még el az evangélium örömüzenete. A „népcsoport” közös önazonossággal rendelkező etnikai-nyelvi – azaz közös kultúrájú és egy nyelvet beszélő – csoport. Jézus ma is arra hívja követőit, hogy szánják oda életüket, és juttassák el az evangéliumot ezeknek az „eléretlen” népcsoportoknak. Ehhez az egyháznak olyan emberekre van szüksége, mint Pál és Titusz, akik odaadják az életüket azért, hogy elvigyék az evangéliumot a feltáratlan területekre, folytatva azt a munkát, amelyet Isten elkezdett ezekben az újszülött gyülekezetekben, és akik azon fáradoznak, hogy egészséges, Isten nevére dicsőséget hozó módon építsék őket (Tit 1,5).

Csakhogy ez a feladat kijózanítóan nehéz. Azokra, akik felelnek erre az elhívásra, új nyelv, új kultúra és új környezet vár. A hívők a történelem során mindig számtalan áldozatot hoztak azért, hogy eljuttassák az evangéliumot a világ minden tájára. Nagyon sok keresztény hoz anyagi áldozatot, böjtöl és imádkozik ezekért az erőfeszítésekért. Vannak, akik azon dolgoznak, hogy lefordítsák a Szentírást új nyelvekre. Sokan pedig az életüket vesztették az evangélium terjesztése közben.

Az egyháznak a kihívások ellenére el kell juttatnia az evangéliumot az eddig még el nem ért népcsoportoknak. Az Isten dicsősége iránti szenvedély természetes módon ösztökéli a gyülekezeteket világszerte a nemzetek elérésére. Az egyháznak nem szabad hátradőlnie egy olyan világban, ahol Isten nem kapja meg az őt megillető imádatot. Az, hogy Titusz ott volt Krétán, biztatást jelenthet minden hívőnek, hogy igenis lehetséges elérni a még el nem ért embereket. A Szentlélek adjon egyházának könyörületes szívet, és indítsa a hívőket arra, hogy eljuttassák az evangéliumot minden népnek.

„Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.”

TITUSZ 2,11