„Ebben a mai, túlhajszolt világban szinte ösztönösen rohanunk el a lényeg mellett. Kergetünk egy csomó mindent, hogy legalább egy maroknyit megkaparintsunk a boldogságból, a békéből, a szeretetből, vagy valamiből, amitől ezeket reméljük. Csak nagyon nehezen ébredünk rá, miután még az a kevés is, ami a markunkban volt, kipergett az ujjaink közül, hogy mindez ott van a szemünk előtt, csak nem vettük észre.”

Jota
Gyártósoron az Ünnepek,
Hitelre árult szeretet,
Villog minden, de odabenn
Az igazi tűz már idegen.

Esti mesébe préselnénk
A világ üdvtörténetét,
Csak pár napig őrizzük még
A kidobott ünnep emlékét.

Jó lenne szebbé tenni a világot újra,
Megtalálni, ami igazi még...

Hova lett a lényeg, hol a szív?
Valami a mélyben megszólít.
Földre jött az élet, ma is hív
A szeretet ünnepén
Jézus, légy a fény!

Kétezer éve nem volt show,
Jó volt egy poros istálló,
Királynak várták, de szolga volt
Az emberré lett Megváltót

Ő tudja szebbé tenni a világot újra,
Tőle van mindaz, ami igazi még.

Hova lett a lényeg, hol a szív?
Valami a mélyben megszólít.
Földre jött az élet, ma is hív
A szeretet ünnepén
Jézus, légy a fény!


Ha megállnánk csak egy pillanatra,
Vajon látnánk? 
Vajon tudnánk?
Ha elhallgatnánk csak egy gondolatra,
Vajon éreznénk,
Vajon elhinnénk?

Ő tudja szebbé tenni a világot újra,
Tőle van mindaz, ami igazi még

Hova lett a lényeg, hol a szív?
Valami a mélyben megszólít.
Földre jött az élet, ma is hív
A szeretet ünnepén
Jézus, légy a fény!