Miután találkozunk vele, elkezd bennünket tanítani, mégpedig az élet valóságában. Fontos persze az elméletet is megérteni, de az az igazi, amikor a gyakorlatba sikerül átültetni a megértetteket. Elég mélyre kellett lehajolnia az induláskor, de ő szeret a szétesettekkel foglalkozni, hátha lesz belőlük valami használható. Aztán az ilyenek végtelenül hálásak minden stabilizálódottságért.

Jöjjön néhány terület, ahol valamennyit megérthettünk, megtanulhattunk. Az oktatás persze életünk végéig tart. A megvalósítás pedig hol sikerül, hol nem, de ha van némi kitartás, akkor valamennyi fejlődés azért érzékelhető.

A teljesség igénye nélkül azt tanulhattuk Tőle, hogy: 

– Ne mondjunk le senkiről, és adjuk meg az esélyt mindenkinek, ha élni szeretne vele. Ő azt mondta, hogy: a megrepedt nádat nem töri el, és a pislogó gyertyát nem oltja ki. Így viszonyuljunk mi is az emberekhez.

– Próbáljuk szeretni a körülöttünk levőket, függetlenül attól, hogy hálásak, megérdemlik, vagy igénylik azt. Ez a szeretet szavak, tettek, gesztusok, odafigyelés és együttérzés által jut kifejezésre.

– Ne hibáztassuk magam múltbeli rossz döntéseinkért, tévedéseinkért, bűneinkért. Ha bocsánatot kértünk Tőle és az érintettektől, akkor szabad szívvel mehetünk tovább, szégyentől és hamis lelkiismeretfurdalástól mentesen.

– Kerüljük a másokkal való összehasonlítgatást. Abból nem lehet jól kijönni, mert hol lejjebb vagyunk, hol följebb, vagy a kisebbrendűség jön vagy a büszkeség.

– A gondolatok kevesek, kellenek a szavak is. A szavak néha kevesek, áldozatot is kell hozni. Van, hogy az áldozathozatal kevés, együttérzés is kell. Az együttérzés néha kevés, a felszabadítás is kellhet.

– A legtöbb ember pontatlanul fejezi ki magát, így ne a szavaik szerint reagáljunk a mondottakra. Mint ahogy a másik autónak a szándékát figyeljük, mert nem biztos, hogy indexel. Értsük meg, mit akart az illető IGAZÁN kifejezni.

– Tanuljuk meg értékelni azt, akinek más a habitusa, és ne bosszantson az illető.

– Sajátítsuk el a teljesen elfelejtős megbocsátást, ha megbánt valaki. Vegyük észre, hogy a bántások túlnyomó többsége nem gonoszságból, hanem korábbi sérülésekből, deformáló hatásokból ered.

– Iszonyodjunk a képmutatástól és a manipulációtól.

– Imádkozzunk, mert az imádság a világ egyik legpraktikusabb, mégis legtitokzatosabb jelensége, ahol a kimondott (néha csak gondolt) szavakat Isten feldolgozza, és a legmegfelelőbb formában eljuttatja a célszemély életébe. Ilyenkor történik pont az, pont akkor, pont vele, pont, pont, pont.

– Szeressük és növeljük a belső szabadságunknak. Annyi minden el akarja venni, meg akarja nyirbálni, ezért védjük meg, mert ez az egyik legértékesebb kincsünk.

– A legnehezebb időszak is véget ér egyszer, mégpedig az elviselhetetlenné válás előtt (van, hogy centikkel). Két hatásra kell ilyenkor vigyázni: az önsajnálatra és a megkeseredésre. Amilyen nehézségen átmegyünk, olyanban tudunk aztán másnak segíteni.

– Hagyjuk meg kinek-kinek a döntési szabadságát, de tegyünk meg mindent, hogy a jó felé mutassunk utat vagy arra irányítsuk. Az igazán nagy döntéseket mindenkinek magának kell meghoznia. Persze, ha elszúrja, nem árt, ha van ott valaki mellette.

Amit pedig tanulhattunk Róla:

– Mindenben teljesebb, élesebb, tisztább, pontosabb, mélyebb és kedvesebb, mint mi emberek. Olyan tiszta, hogy ha nyitsz felé, a legrútabb, legmocskosabb részeidet is meglátod, miközben rendes embernek számítasz. Olyan mélyen tud nyugalmat adni, mint semmi és senki. Mélyebb és teljesebb érzés a közelsége, mint bármilyen élvezeté. Olyan szinten fogad el annak, aki vagy, amire képtelenek vagyunk mi emberek. Szigorúbb, mint gondolnánk, egy ferde pillantást vagy oda nem illő gondolatot is jelez, ugyanakkor annyira laza, hogy beengedte az Eszter könyvét a Bibliába, bár Isten meg sincs említve benne, és az Énekek Énekét, mely tiszta testi szerelem. És amilyen ERŐ jön, hogy a betegség vagy a gyötrő lelkek kénytelenek meghátrálni. Végtelen együttérzés és segíteni akarás az elesettek, és kemény harag a megátalkodottak felé. Ilyen és még sokkal több.