A vetőmagok elve
Eszter kész volt arra, hogy saját magját, azaz önmagát is föláldozza, hogy mások élhessenek.
Eszter kész volt arra, hogy saját magját, azaz önmagát is föláldozza, hogy mások élhessenek.
Csaknem tizenkét hónap telt el azóta, hogy a futárok kihirdették Hámán rendeletét az egész Perzsa Birodalomban (Eszt 3,7–14). Azon a napon, amikor Isten népét ki kellett volna irtani, megkapták a jogot arra, hogy megvédjék magukat, ezért nem semmisültek meg, hanem ők győzték le ellenségeiket. Isten népe már korábban is sokszor megtapasztalhatta, hogy Isten megszabadítja ellenségei kezéből, de az emlékezet rövid.
Isten a vetőmagok elvét alkalmazza. A vetés, ültetés, táplálás, termés, metszés, kaszálás, aratás és betakarítás eszközét alkalmazva kormányoz. Népét, a hívőket a legnagyobb gonddal és szeretettel vezeti végig mindezen szakaszokon. Csak legyünk nyugodtak! Maradjunk szoros kapcsolatban a mennyei Atyával! Eszter jó néhány alkalommal vetett magot, esedezett a király jóindulatáért, ő pedig mindannyiszor így válaszolt: „Mi a kívánságod? Megkapod! És amit még kérsz, meglesz.” (9,12)
Eszter kész volt arra, hogy saját magját, azaz önmagát is föláldozza, hogy mások élhessenek. A Jn 12,24.27 versében Jézus ezt mondta a saját életéről: „Bizony, bizony mondom nektek, ha a búzaszem földbe nem hull, és el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok termést hoz. (…) Most az én lelkem háborog, és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen ezért az óráért jöttem.” Krisztus követőinek a reményei, álmai és kincsei ugyanígy a földbe hullanak, de végül olyan bőséges termés lesz belőlük, amely minden képzeletet fölülmúl. Mindent, amit Jézusért készek vagyunk föladni, Isten, mint egy magot, fölhasznál arra, hogy bő termést érleljen.
Jézus szeretné, hogyha látnánk a nagy történet ívét. Tragédiák közepette is azt, hogy mindennek célja van. A szenvedés a Jézussal való közelségre és bensőséges kapcsolatra vezet. Mi, akiket ő szeret, abban a helyzetben vagyunk, hogy bátran kérhetjük őt, és kérjük is, hogy láthassuk, amint megdicsőíti nevét: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.” (Mt 7,7)
Jézus követői bízhatnak Isten ígéretében, hogy „azoknak, akik Istent szeretik, minden” – még a jelenben átélt szenvedések is – „javukra van, mint akik az ő végzése szerint elhívottak” (Róm 8,28). Isten folyamatosan írja a megváltás mindenen átívelő történetét minden időben egészen Krisztus eljöveteléig. A hívők rábízhatják, letehetik Isten kezébe „magjaikat”: családot, hivatást, álmokat, egészséget, magát az életüket. Biztosak lehetnek benne, hogy minden magvetésből nagy aratás lesz, amikor Jézus visszatér.