Szabadságunk van szeretni, és szabadságunk van nem gyűlölni. Szabadság az, ha egy hajtós nap után, extra fáradtan hazaérkezünk, és a gyerekünk azzal fogad, hogy meg kellene írni másnapra az olvasmánynaplót, és akkor ne vágjuk a konyha kövéhez a kezünk ügyében levő tányért, hanem gyorsan tudjuk le azt az irományt. Szabadságunk van arra, hogy amikor az ereje teljében levő harmincas srác pénzt kér a Nyugati aluljáróban, akkor megkérdezzük, hogy miért van itt. Szabadságunk van végighallgatni, és megtudni, hogy meghalt vagy elment az apjuk, odajött egy férfi, és tesójával együtt nem akartak konfliktust az anyjukkal, így eljöttek, munkát meg alig találnak.

Szabadok vagyunk arra, hogy felálljunk, amikor mindenki leül, és ülve maradjunk, amikor mindenki feláll. Ám szabadságunk van arra is, hogy ne éljünk ezzel a szabadsággal, ha fontosabbnak tartjuk az adott helyzetben, hogy ne botránkoztassuk meg azokat, akiknek kevesebb szabadságuk van. Szabadság az is, ha nem élünk vissza a szabadsággal. Szabadok vagyunk megfogalmazni a legbensőbb elképzeléseinket, és célul kitűzni azokat. Az is szabadság, ha vállaljuk a véleményünket, még akkor is, ha kisebbségben vagyunk vele. Szabadok vagyunk ragaszkodni ahhoz, hogy ami úgy van, az pontosan úgy legyen. A domukentáció és a Conterintenantál csak kicsit tér el az igazitól, de ha ezek épp csak eltérő irányú sínek, akkor nemsokára nagyon messze járhat egymástól a két szerelvény.

Szabadságunk van arra, hogy amikor kibeszélnek egy ismertebb személyt, akkor ne csatlakozzunk a kórushoz, pedig a pletykapiacon legértékesebb negatív információt éppen mi tudjuk az illetőről. Szabadok vagyunk megélni azt, akik legbelül vagyunk, és szabadságunk van megvédeni ezt a szabadságunkat. Szabadságunk van gyönyörködni, és azt teljes mértékben kiélvezni, legyen az a természet, egy elegáns sportmegoldás, hangszerszóló vagy a gyerekünk mozdulatai, bármilyen ügyesség vagy szépség. Szabadság az is, amikor megvárjuk a mellettünk levőt, míg meghozza a döntését, hogy kicsit se siettessük, ne manipuláljuk ezért, mert az a jó, ha egy gyümölcs teljesen megérik, és úgy vesszük le a fáról.

Szabadságunk van nem bosszankodni, hogyha fékezésre késztetve, elénk kanyarodik valaki, aztán lassan megy, de a sárgánál gyorsít, mi pedig ott ragadunk a pirosban. Szabadok vagyunk kérni, ha valami nem megy, vagy kevesek vagyunk hozzá. Szabadságunk van arra, hogy igent mondjunk, és arra is, hogy nemet. Szabadok vagyunk megőrizni a másik ember méltóságát, még akkor is, ha nem tud róla, vagy akár mi kerülünk emiatt kellemetlen helyzetbe, mert vállaljuk őt. Szabadságunk van újra bizalmat szavazni valakinek, de le is állítani, ha túlmegy egy bizonyos határon, átlép egy adott vonalat. Szabadságot jelent utánajárni a dolgoknak, alaposnak és körültekintőnek lenni, ellenállva a siettetésnek. Szabadok vagyunk mi férfiak nem élni a lehetőséggel, elvonni tekintetünket lenge öltözetű nőtársainkról, hogy aztán este nyugodtan nézhessünk örökös társunk vagy Megváltónk szemébe. Szabadságunk van szeretni a szabadságunkat.

Végül egy dal, melynek témája és előadása is a szabadságról szól. Íme a Freedom – talán legjobb – feldolgozása. A színpadon levők szabadok mozogni (nem elvonva a figyelmet), és közben pontosan énekelni is. Az énekesnő megéli a szabadságot, de a mögötte álló, kockás ingű, nagydarab férfi a kedvenc. Termete miatt nem olyan hajlékony, de a mackós szabadsága nagyon átjön.

Szabadságunk minden része nagyon értékes. Amire eljutottunk, azt meg kell őriznünk, és csak gyarapítani szabad. Élvezzük a „megtehetem a jót” és a „nem kell rosszat tennem” szabadságának minden pillanatát.

„Akkor majd megismeritek az igazságot, az igazság pedig megszabadít titeket…ezért, ha a Fiú megszabadít titeket, akkor valóban szabadok lesztek!”

János 8, 32.36