Mióta a modern dicsőítés megjelent, folyamatosan érzékelhető a Szentlélek támogatása, aki Isten jelenlétét hozza el közénk. Aki dicsőít, annak folyamatosan erre kell támaszkodnia, mert ez az, ami igazán számít. Ez misztikus érzékelés, de valós.

A hallgatókra természetesen hat a zene és az előadás, de Jézus tanítványainál van egy olyan tényező, amely a jelenlevők szívére van hatással. Bemegy a lélek legmélyére, és ott közli a szeretetet és az elfogadást. Elhozza a valódi szabadságot, és a nyugalmat, és bizalmat épít ki Isten iránt, hogy rábízhatjuk magunkat. Ezt a jelenlétet már a Biblia első szereplői átélték. Mindnyájuk küldetésének elengedhetetlen feltétele volt, hogy az Örökkévaló menjen velük. Lételemük volt a szoros kapcsolat, és mivel tisztában voltak azzal, hogy ők csak esendő emberek, igényelték is ezt. Akire egy egész népet bíztak, így fogalmazza meg ezt:

„Mózes így válaszolt: – Ha te magad és néped elnyertük jóindulatodat? Ha velünk jössz, ezt mindenki látni fogja! Bizony, csak a te jelenléted különböztet meg engem és népedet minden más néptől, amely a földön él. Az Örökkévaló erre így válaszolt: – Megteszem, amit kértél, mert elnyerted jóindulatomat és név szerint ismerlek téged. Mózes ezt kérte az Örökkévalótól: – Kérlek, mutasd meg nekem dicsőségedet!”

2Mózes 33,15-18

Ebben van a lényeg, hogy Ő jöjjön velünk, legyen ott, hasson általunk. Amikor 2008 táján feltűnt a Jesus Culture, akkor milliók mozdultak be, mert dicsőítésükben érzékelhető volt valami, amit nehéz volt szavakkal leírni, de ott volt, és Jézus felé mozdított.

Where You Go I Go (Ahova mész, megyek veled)

Márk evangéliumának a végéről ideillik ez a mondat:

„Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük”

Itt a kulcs, hogy a mi látható tevékenységünk – legyen az szó vagy zene – kap egy mennyei többletet. A kereszténység történetében többekről tudunk, akiknek a közelében Isten jelenlétét élték át a körülöttük levők. Egy nagyon szerény amerikai evangélista például megérkezett egy helyre, és a szálláshelye parkolójában éppen szedte ki a bőröndjét az autóból. Egy nő kinézett az ablakon, meglátta, és egyszercsak elkezdett sírni. Pusztán Isten emberének a megpillantása révén. Ez a prédikátor amúgy teljesen elesett és bátortalan volt egészen addig, míg Isten ereje meg nem érkezett hozzá. Mivel teljesen Tőle függött, a vele kapcsolatos történések is sokszor túlhaladták az emberi dimenziót.

Az éneklésnél Istent dicsérjük, és ez sokszor mozgásba hozza a mennyet. Ennek az lesz a következménye, hogy az ottani légkör erősebben lesz érezhető idelenn. A hallgatók nem is tudják pontosan definiálni, hogy mi történik velük az imádat alatt, csak azt érzik, hogy az nagyon jó nekik. Van, hogy meggyógyul valami a lelkünkben, ami seb, fájdalom még korábban keletkezett, és esetleg utólag tudjuk beazonosítani, hogy mi is történt velünk. Amikor észrevesszük, hogy megszűnt az a kellemetlenség vagy rossz érzés.

Ha a hívők között történik ez a bensőséges átélés, az maradandó élmény a résztvevőknek, de van, amikor az énekes egyedül képviseli az Urat. Ilyen az, amikor egy Grammy díjátadón hallható egy rapper, akinek a szövege tele van káromkodással, majd jön egy gospel énekesnő, aki tiszta szívvel dicsőíti Istent. Egy kis ablak nyílik a mennyre, melyen át bejön a tiszta levegő. Ilyenek a dalversenyek is, ahol az énekes Jézus tanítványa, és a dal is felfelé szól. Ekkor is besüt a nap a stúdióba, és a Szentléleknek van módja hatni a lelkekre.

Ilyen volt, amikor Kymberli Joye az Oceanst adta elő, és nem tudhattad, hogy kinek énekli, melyik irányba, de a hatás biztosan elindult odafentről. Mert amit odaszánunk és felajánlunk, azt láthatatlan kezek forgatják, szépítik, és dúsított hatását elhelyezik a hallgatók lelkében. Ez titokzatos és felemelő egyszerre. A mi dolgunk annyi, mint ezé a nagyszerű énekesnőé: a lehető legjobban énekeljük el az adott éneket, melybe tegyük bele a szívünket, s a többit bízzuk oda.

Amit egyikünk sem tud elképzelni, azt készítik az Istent szeretőknek, és ott biztosan nagyon sok lesz Isten jelenlétéből, ami már most – foltokban átélve is – annyira kívánatos. Kérjük és várjuk, hogy tisztelje meg imádatunkat a jelenlétével, mert az annyival több, hogy nincsenek rá szavak.  Mert ez az énekeseknek is nagyon kell, hogy velük is menjen el mindig az Úr, csakúgy, mint Mózessel. Cserépedények vagyunk, de hordozunk valami nagyon értékeset. Ha sikerül összetörnünk, akkor az a csodálatos illat felszabadul, és betölti a helyet. Mi pedig mélyeket lélegzünk az imádat odavonzotta, életet hozó levegőből. A láthatatlan pluszból. Ez élteti az előadót és hallgatóit is. Minden mindenekben.