A lázadó gyermek
A Szentírás bemutatja azt a különleges kapcsolatot, amelyet Isten hívott létre önmaga és Izráel között.
A Szentírás bemutatja azt a különleges kapcsolatot, amelyet Isten hívott létre önmaga és Izráel között.
Ezt a kapcsolatot fejezi ki az a megfogalmazás, hogy Isten gyermeke vagy fia (Hós 11,1). Isten teljes szívből szerette Izráel népét, és különleges jogokkal, kiváltságokkal, ígéretekkel és örökséggel ajándékozta meg. Olyasfélékkel, amilyeneket a gyermekek kapnak apjuktól. Ha megértjük, hogy milyen jelentősége van ennek a köteléknek, akkor azt is jobban átérezhetjük, hogy milyen fájdalmat élt át Isten akkor, amikor Izráel visszautasította a szeretetét, és inkább a maga útját akarta járni. Ugyanakkor észrevehetjük azt is, hogy milyen hűséges Isten, és milyen nagyszerű, szerető Atya népe számára.
Jézus mond egy példázatot egy elveszett fiúról (Lk 15,11–32). Ebben a fiú úgy dönt, hogy a maga útját járja, és lázadva elhagyja apja házát. Jézus bemutatja, hogyan indul meg a fiú a lejtőn, amikor e világi dolgokban próbálja megtalálni a beteljesedést. Lehetőségeinek a végére érve ráébred, hogy milyen végzetes hibát követett el, és elhatározza, hogy hazatér. Mielőtt belefoghatna a bocsánatkérésbe, elé szalad az apja, és átöleli bűnbánó fiát. Tárt karokkal és nagy ünnepléssel fogadja őt. Az apának van egy másik fia is, aki soha nem tágított tőle. Ez a fiú megharagszik az apjára és az öccsére, amiért az apa ilyen könnyen visszafogadta a testvérét. A két fiú közti konfliktus ellenére a történet legfontosabb mondandója az atya túláradó kegyelme, amellyel mindkét fiát körülveszi.
Izráel és a Jézus példázatában szereplő testvérek egyaránt engedetlenek, és Isten helyett valami másban keresik a boldogságot; mindegy, hogy látványos lázadásban vagy saját erkölcsi teljesítményükben. Megeshet, hogy valaki Isten dolgainak a közelében van, mégsem képes fölismerni Isten kegyelmét: jót tesz, és helyesen beszél anélkül, hogy valóban ismerné Istent (Hós 6,6). A lázadás elválasztja az embert Istentől, de mind Hóseás, mind pedig a példázatbeli elveszett fiú esete rámutat, hogy Isten szíve csordultig van kegyelemmel és olyan jósággal, amelynek az embert megtérésre kell indítania (Róm 2,4). Amikor Jézus eljött, ő volt az igaz és tökéletes Fiú, Izráel váltsága és mindazok Megváltója, akik hisznek benne. Ugyanakkor ő mutatta meg nekünk Isten igazi természetét, hogy ő a tökéletes Atya, aki bárkit visszafogad családjába, aki Krisztusra hivatkozik.