Bodor István korábban a Haladás labdarúgója volt. A pálya, a teljesítmény és a siker sokáig mindent kitöltött az életében. Ám egyre erősebben érezte, hogy valami hiányzik. Egy hosszan tartó belső keresés vette kezdetét, amely egy csendes erdélyi faházban ért célba, amikor személyesen találkozott Jézus Krisztussal. Ma már nem gólokat, hanem bizonyságokat oszt meg: örömmel tér vissza Szombathelyre, hogy az Ez az a nap! színpadán beszéljen arról, hogyan talált rá az Élő Istenre és mit jelent Vele járni a mindennapokban. Ismerjétek meg kicsit jobban a vele készült rövid interjúnkból!

Milyen szerepet játszott a labdarúgás az életedben? Volt-e olyan időszak a sportolói pályádon, amikor úgy érezted, valami hiányzik?

Amikor fociztam, akkor számomra az jelentett szinte mindent az életemben, hiszen akkor még nem volt családom, nem voltak gyerekeim, és nem volt ÉLŐ kapcsolatom Krisztussal. De már ekkor is volt olyan amikor azt éreztem, hogy kell legyen valami természetfölötti erő, ami több annál, amit eddig tapasztaltam.

Mikor és hogyan kezdődött a lelki ébredésed, az Istennel való kapcsolatod keresése? Volt egy konkrét pillanat vagy esemény, ami döntő fordulópont volt az életedben?

2001. szeptember 11, az Amerikában történt merénylet ébresztett arra, hogy jó pár kérdésre választ keressek. Ekkor indult el egy kereső időszak az életemben. Ez a keresés 14 évig tartott, erről írtam egy könyvet is, a Kiút a labirintusból címmel. Azonban a döntő pillanatot egy erőteljes szerelmi csalódás előzte meg 44 éves koromban. Ekkor döntöttem el, hogy egy hónapra kivonulok egy erdélyi faházba, egy barátom javaslatára magamhoz véve a Bibliát, és ott azon az elvonuláson találkoztam a SZABADÍTÓVAL, Jézus Krisztus kijelentéseivel.

Mit jelent számodra a személyes kapcsolat Istennel a mindennapokban?

Az ÁLTOTT ÉS SZABAD ÉLETET, amely tele van izgalmas kihívásokkal. A tiszta és őszínte szeretetet, a hűséget és a reményteljes jelent és jövőt.

Van valami, ami mostanában különösen foglalkoztat lelkileg? Mi az, amit Isten tanít neked akár fájdalmas, akár örömteli módon?

Mindig vannak olyan élethelyzetek, amikor Isten ad feladatot. Jelen pillanatban a Balaton-felvidéken élünk a szeretett családommal, és mindketten a feleségemmel egy „elhagyjátok ezt a helyet, máshová vezetlek benneteket” kijelentést élünk meg. Ez különösen izgalmas, de tudjuk, hogy az Úrnak jó terve van! Amit Isten a mindennapokban tanít, az a TÜRELEM, AZ ENGEDELMESSÉG, A TESTVÉREKKEL VALÓ KÖZÖSSÉG és a még szorosabb kapcsolat Ő VELE.

Milyen érzés visszatérni a Haladás stadionjába most már nem játékosként, hanem tanúságtevőként? Mit szeretnél, hogy az emberek hazavigyenek magukkal abból, amit elmondasz?

Csodálatos érzés és örömteljes felkérés is egyben. Dicsőség az Úrnak. Végtelen hálás vagyok Istennek, hogy 10 év után, amióta elhívott tanítványának, most úgy találja azt a 10 évet amit Ő VELE eltölthettem, eltölthettünk a feleségemmel, hogy használni tud egy ilyen eseményen mint az Ez az a nap!, arra, hogy bizonyság hagyja el a számat. Hiszem azt, hogy úgy fog minden történni, amint írva van:

„Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam (János 15:26)

Az a szívem vágya, hogy az emberek azt vigyék haza abból amit elmondok, ami az Atya szíve vágya is:

aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. (1Timóteus 2:4)

Ezt szeretném, hogy megismerjék az IGAZSÁGOT. Akik pedig úgy vannak jelen, hogy már ismerik a Názáreti Úr Jézus Krisztust, azok megtapasztalják újra az ELSŐ SZERELEM tüzét és fellobbanjon mindnyájunk szíve az EVANGÉLIUM HÍRDETÉSÉRE. Istennek legyen hála.