A hit hősei: Hogyan bízzunk Istenben?

Életünk során nehéz lehet tudni mindig, hogy melyik a helyes választás, a mindennapokban való eligazodás rejtélyes lehet. A keresztények számára a Biblia olvasása és az imádság a két legjobb eszköz arra, hogy támaszpontokat kapjunk. A Szentírás olyan igazságokat tartalmaz, amelyek közvetlenül vagy közvetve hatással vannak a döntéshozatalainkra és személyes filozófiánkra. Ahogy a hit hőseire tekintünk, sokat tanulhatunk arról, hogy mit jelent Istenben bízni.

Az életben szembetaláljuk magunkat nehezen elviselhető eseményekkel, kiszámíthatatlan döntésekkel és még sok más próbával. Bátorító, hogy megvizsgálhatjuk a bibliai alakok életét, és láthatjuk, hogyan kezelték ők a körülményeiket. Bár mindenki más és más, és egyedi problémákkal néz szembe, a hit hősei segítenek megérteni az élet nagyobb összefüggéseit.

A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét gyakran nevezik a „hit fejezetének” vagy a „hit hírességek csarnokának”. Ez a fejezet pillanatképet ad az Ószövetségről és a hit hőseiről, akik a kereszténység útját egyengetik. Nézzünk meg néhány példát az ebben a fejezetben szereplő személyek közül.

Ábel

Ha a hit hőseire gondolsz, jó eséllyel nem Ábel lenne az első, aki eszedbe jutna. Miért? Mert nem sok mindent lehet elmondani róla. Egész életét az 1Mózes 4:2-8 foglalja össze, és még ezeknek a verseknek is nagy része inkább a testvéréről szól. A Zsidókhoz írt levél írója azonban mindenki más előtt tesz említést Ábelről. Ez részben annak köszönhető, hogy a szerző kronológiai sorrendben halad, de így is elég nagy teljesítmény, hogy egy olyan ember, akinek ilyen kis lábnyoma van Isten Igéjének történelmében, bekerülhetett ebbe a sorba.

A Teremtés könyvének olvasói tudják, hogy Káin és Ábel Ádám és Éva fiai voltak. Mivel szüleik első bűne után születtek, a fiúk egy olyan világban nőttek fel, amely a bűnbeesés átka alatt állt. Mindketten létfontosságú területeken találtak hivatást: Káin a földművelésben, Ábel pedig az állatok gondozásában. Amikor mindkét testvér áldozatot mutatott be Istennek a munkájuk gyümölcséből, Isten kedvezően fogadta Ábelét, de nem tette ugyanezt Káin áldozatával. Bár a Biblia nem mondja ki egyértelműen, hogy miért, feltételezhetjük, hogy Ábel áldozata imádatból és a tiszteletből származott, míg Káin egyszerűen csak a látszat kedvéért tette. Mivel úgy tűnt, hogy Isten nem értékeli az ajándékát, Káin megölte a testvérét.

Mit tanulhatunk Ábeltől az életéről szóló rövid beszámolóból, különösen az Istenbe vetett bizalom tekintetében? A legfontosabb tanulság, amit meg kell értenünk, hogy az Isten iránti imádatunknak és bizalmunknak az alázat, őszinteség és tisztelet talajáról kell származnia. Nem egyszerűen azért keressük Istent, mert ez a helyes dolog, hanem azért, mert Ő szeret minket, és csodálatos terve van az életünkkel. Mert Ő méltó a dicséretre, és az Ő szentsége megkívánja ezt. Attól, hogy helyesen cselekszünk, még nem jelenti azt, hogy a dolgok nekünk is jól alakulnak, legalábbis nem úgy, ahogyan mi várjuk. Kételjük, hogy Ábel azt tervezte, hogy az engedelmessége ellenére ilyen rövid lesz az élete. Odaadásáért, bizalmáért és áldozatvállalásáért Ábel kiérdemli, hogy bekerüljön a „hit hősei közé.

Énok

Énokot mindenképpen meg kell említenünk, ha már olyan hit hősökről beszélünk, akiket csak futólag említ a Biblia. Énok egész földi életét úgy foglalja össze az Írás, hogy „hűségesen járt Istennel”. Milyen nagyszerű módja annak, hogy emlékezzenek rá. Énókra emlékezve a Zsidókhoz írt levél 11. fejezete azt mondja, hogy „hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt”. Ez azt jelenti, hogy nem számít, hányszor jársz templomba, vagy hány feladatot teljesítesz valamilyen ellenőrző listán. A nap végén hit kell ahhoz, hogy tetszeni tudj Istennek.

Énok történetét azért érdemes megemlíteni, mert nagyon kevés olyan ember van a Bibliában, akivel kapcsolatban Isten úgy dönt, hogy megkíméli a haláltól. El tudod képzelni, hogy Isten annyira örül, hogy itt vagy, hogy úgy húz le a földről, hogy nem kell érezned a halál fájdalmát? Ez elég jó célnak hangzik.

Ezen a bizonyságtételen keresztül láthatjuk, milyen fontos, hogy nap mint nap Istennel járjunk. Amikor Istenben bízunk, sokkal jobb életet élünk, mint nélküle. Valószínű, hogy a te történeted nem egészen úgy végződik, mint Énoké, de a földi napjaidat jobb Istent dicsérve és benne bízva tölteni, mint bármi mással.

Noé

Most pedig elérkeztünk a hit azon hőseihez, akiknek története jól dokumentált és még a nem hívők számára is ismert. Noé beszámolója eléggé hasonlóan kezdődik, mint Énoké. Az 1Mózes 6:9 szerint „Noé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében”.

Adott már a főnököd olyan feladatot, ami lehetetlennek tűnt? Olyan feladatot, ami miatt kockáztathatod a hírneved, elveszítheted a barátaidat, és nagyjából az iroda viccévé válhatsz? Isten eljött Noéhoz, és ezt mondta: „Özönvizet fogok hozni a földre, hogy elpusztítsak minden élőlényt az ég alatt” (6:17)

Mi a jó hír Noé számára? Túlélheti ezt az apokalipszist úgy, hogy épít egy elképzelhetetlenül nagy csónakot. El tudod képzelni, mi járhatott Noé fejében e beszélgetés után? Mint tudjuk, a bárka megépült, de nagyon hosszú időbe telt, mire elkészült. Csak feltételezni tudjuk, mennyi nevetség tárgyává vált Noé ez idő alatt. Hány álmatlan éjszakát töltött azzal, hogy megkérdezte Istent, vajon tényleg komolyan gondolja-e, amit mond.

Talán a saját életedben is szembesültél már hasonló helyzettel. Talán a családtagjaid szidnak az újonnan megtalált Krisztus-hited miatt, vagy a munkatársaid gúnyolódnak rajtad, mert nem akarsz bulizni menni az új üzlet miatt, amit épp most kötöttél. Az igaz út követése általában nehéz időkhöz vezet, de ki kell bírnod.

Az igazság az, hogy az Istenbe vetett bizalom mindig megéri. Noé és családja számára ez jelentette a túlélést a szörnyű özönvízben. A víz végül elvonult, és Noé hite és engedelmessége miatt családjának volt jövője. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezete dicséri Noét, amiért engedelmeskedett Istennek, annak ellenére, hogy nem tudta teljesen felfogni a helyzetet. Milyen hihetetlen feladatra hív ma téged Isten? Hogyan fogsz válaszolni?

Ábrahám

Ábrahám története valójában egy nemzet születése. Miután az árvíz levonult, és az emberiségnek volt elég ideje újra betölteni a földet, Isten elhívta Ábrahámot, hogy induljon el egy új vidékre. Legyünk tisztában azzal, hogy Ábrahámnak ott, ahol volt, elég jól ment a sora. Volt felesége, kiterjedt családja, és rengeteg vagyona. Nem volt kétségbeesett, mint az izraeliták az egyiptomi rabszolgaság után. Hit kellett ahhoz, hogy elhiggye Istennek, amikor azt mondta: „Nagy nemzetté teszlek”.

Az út hosszú volt, és nem mindig biztonságos. Ahogy sokan közülünk, Ábrahám is hibázott néha. Egyiptomban hazudott, és majdnem házasságtörésre kényszerítette a feleségét (1Mózes 12:10-20). Összességében azonban Ábrahám bízott Istenben, és megtette, amit kért tőle, hogy megvédje a szövetséget, amelyet Isten kötött vele. Ábrahám a következő nemzedékekre is átültette ezt az Úr iránti félelmet. Izsák, Jákob és József mind elismerik ezt a szövetséget, amely végül Izrael nemzetét hozta létre.

Említettük, hogy milyen nehéz lehetett Noénak hinni, annak ellenére, hogy soha nem látott özönvizet. Fontos megjegyezni, hogy Isten szövetsége Ábrahám családjával még több generáción keresztül nem teljesedik ki teljesen. Ábrahám, a fia és az unokája soha nem láthatta teljesen megvalósulni Isten ígéreteit.

Ha Ábrahám és családja fel tudott kerekedni és elköltözni egy új otthonba, mert Isten azt mondta, akkor nekünk milyen mentségünk van? Amikor Isten kihív bennünket, hogy költözzünk, az azért van, mert azt mondja: „Van valami jobb dolgom számodra”. Az Istenben való bizalom arról szól, hogy elhiszed, hogy Ő jobban meg tudja tervezni az életedet, mint te. Mi az, amiben nem vagyunk hajlandóak átadni neki az irányítást, és miért félünk tőle?

Mózes

Végül a hit egyik legnagyobb hőséről lesz szó. Mózes rabszolgának született, majd a fáraó házában kötött ki, hogy aztán pásztorként a pusztába száműzzék. És ez csak a történetének a kezdete.

Mózest, aki szerény életet él vidéken, meglátogatja Isten, aki hihetetlen feladatot ad neki: Menjen Egyiptomba, és mondja meg a fáraónak, hogy engedje szabadon Isten egész népét. Mózes válasza az egyik legemberibb pillanat az egész Bibliában. Azonnal kételkedik saját hasznosságában, és elkezdi felsorolni az összes okot, amiért Isten terve nem lehet helyes. Ez úgy hangzik, mint oly sok keresztény válasza, amikor Isten arra hívja őket, hogy menjenek missziós útra, indítsanak bibliatanulmányt, vagy tegyenek bizonyságot a szomszédjuknak.

Az igazat megvallva, Isten gyakran kér tőlünk olyan dolgokat, amelyek elsőre őrültségnek tűnnek. Bár érthető, hogy elsőre visszaveszünk, gyakran elégtelen válaszokhoz folyamodunk Isten hívása ellen. „Istenem, én nem szolgálhatok misszionáriusként Ázsiában. Még csak főiskolára sem jártam.”. A kétségek e pillanatai gyorsan eloszlanak, ha végignézzük a Szentírást, és meglátjuk, mi mindent tett Isten. Ha elolvasod a Bibliát, látni fogod, hogy Isten királyokat és koldusokat egyaránt használ. Nincs olyan férfi, aki túl jó lenne az Ő szolgálatára, és nincs olyan nő, aki túlságosan elszállt ahhoz, hogy az igazság eszköze legyen.

Akárcsak Ábrahám, Mózes is követett el hibákat. Azonban olyan életet élt, amely tetszett Istennek, és amelynek eredményeként az izraeliták átjutottak az Ígéret Földjére. Mindezt úgy tette, hogy bízott Istenben, és soha nem tévesztette szem elől az Ő tervét.

Annyi mindent lehetne még mondani ezeknek a nagyszerű embereknek az életéről és a hit más hőseiről, amelyeket Isten Igéjében találunk. Látva mindazt, amit Isten tett, mit tehetünk mást, mint hogy bízunk benne? Nincs ellenérv, amit érdemes lenne megfogalmazni. Ahogy az Ézsaiás 55:9-ben írva van: „Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.”.
Mire hív ma Isten? Hogyan fogsz válaszolni?