A Jézus feltámadásáról szóló beszámolókban azok, akik látták Jézust, sokszor alig ismerték fel őt. Mielőtt a nevén szólította volna (Jn 20,16), Mária azt hitte róla, hogy ő a kertész (20,14–15); a tanítványok nehezen ismerték fel a parton álló Jézust (21,4); az Emmaus felé tartó férfiak pedig nem jöttek rá, hogy Jézussal beszélgetnek (Lk 24,15–16). Végül aztán mindegyik történetben felismerték Jézust. Valami mégis más volt benne, valahogyan másmilyennek tűnt, mint letartóztatása és keresztre feszítése előtt. Ezt hasznos észben tartanunk, miközben próbáljuk megérteni saját feltámadásunkat Krisztusban.

A hívő legvégső reménye nem a menny, hanem az az új ég és új föld, amelyről Jézus határozottan kijelenti: „Íme, mindent újjá teszek.” (Jel 21,5) Az „új” szó lényege ebben a mondatban nem az, hogy valami „más”, vagy pedig valami „új” az idő értelmében, hanem inkább minőségileg jelent újat. Egy napon Jézus minden létezőt újjá vagy jobbá, teljesebbé, tökéletesebbé tesz majd; ez mindenképpen a feltámadás nyelvezete.

Úgy is mondhatjuk, hogy a hívő legvégső reménye a feltámadás – amikor Isten megteszi velünk és az egész teremtéssel azt, amit Jézussal tett húsvétkor. A feltámadott Jézus ugyanaz a Jézus, aki több mint harminchárom évig élt, és több mint három éven át szolgált a tanítványok között, de megváltozott; „új” lett, több lett, feltámadt.

Pál izgalmas bepillantást enged nekünk ebbe az eljövendő valóságba (1Kor 15,42–44; 49–54). Istennek nagyon jó tervei vannak övéivel Krisztusban. A hívők biztos reménye az, hogy egy napon újjá lesz az egész teremtett világ, és minden helyre kerül. Maga Isten lakozik majd népe között, és letöröl minden könnyet a szemükről. Ráadásul nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom (Jel 21,4).

Az új égen és új földön teljes mértékben és örökké Jézus fog uralkodni, és minden olyan lesz, amilyennek lennie kell. Nem lesz bűn, a lehetősége is elvész, és a hívők végre olyan életet élhetnek, amilyet Isten eleve, kezdettől fogva szánt nekik. Amikor tehát a hívők visszagondolnak Krisztus dicsőséges feltámadására, az egyben emlékezteti őket a Krisztusban való jövőbeli feltámadásra.