Isten jó, hűséges, és betartja ígéreteit

Huszonöt éve egy egyszerű, mégis merész elhívás indult útjára: kijelölni egy napot, amely egészen Istené. Az Ez az a nap! ma stadionokat tölt meg, nemzeteket köt össze, és emberek ezreit hívja közös imádságra. László Viktorral a szombathelyi állomásról, a nyári dicsőítő estéről, a 25 év tanulságairól és a szegedi folytatásról beszélgettünk.

Hogyan érkezett az Ez az a nap! Szombathelyre?

A 2025-ös Ez az a nap! egy hosszú, imádságos út része volt. A Puskás Arénában megtartott, teltházas rendezvény után született meg bennünk az a vízió, amely Ezékiel próféta látására utalva a négy égtáj felé indította el ezt a stadionturnét. Az ország különböző pontjain – olyan stadionokban, amelyeket eredetileg sportra terveztek – hatalmas dicsőítő alkalmak születtek, és egész régiók mozdultak meg.

A Puskás után a debreceni Nagyerdei Stadionban, majd a miskolci DVTK Stadionban jártunk. A turné harmadik állomása lett a szombathelyi Haladás Stadion, jövőre pedig Szegedre érkezünk. A víziónk az volt, hogy stadionról stadionra haladva, régiókat megszólítva hívjuk össze Isten népét, és imádságon, dicsőítésen és az evangélium hirdetésén keresztül áldássá lehessünk nemcsak egy-egy térség, hanem az egész nemzet, sőt a környező országok számára is.

Szombathely ebből a szempontból kiemelkedő állomás volt. Úgy éreztük, hogy beteljesedett az a látás, amelyről korábban csak remélni mertünk: a stadion befogadóképessége szinte nem bizonyult elegendőnek, minden jegy elfogyott, és egy csodálatos napot tölthettünk együtt.

Nyugat-Magyarországon ritkák a nagyobb léptékű keresztény rendezvények, és ebben a régióban arányaiban kevesebb a protestáns és neoprotestáns közösség. Ennek ellenére hatalmas tömeg mozdult meg: katolikus fiatalok, protestáns gyülekezetek, az ország szinte minden részéből érkeztek résztvevők. 

Volt számodra kiemelkedő pillanata a szombathelyi Ez az a nap!-nak?

Különvonat indult Budapestről, amely teljesen megtelt – és ami ennél is megrendítőbb, hogy a visszaúton sem szűnt meg a dicsőítés. A stadionban délután négykor kezdődött az alkalom, de a hazafelé tartó vonaton hajnal kettőig folyamatos volt az imádság és az éneklés. Gitár nélkül, vezetők nélkül, spontán módon zendültek fel az ismert énekek, és az egész szerelvény zengte a dicséretet. 

Ez sokakban idézte fel a háború utáni ébredések történeteit, amikor Budapesten a villamosokon énekeltek az emberek az istentiszteletek után. Számomra ez egy erős bizonyság: amit teszünk, nem rólunk szól. Nem koncertet, nem fesztivált vagy konferenciát szervezünk, hanem oltárt állítunk Istennek. Jézus van a középpontban, és az emberek lelke rezonál erre a hívásra.

Különösen megható volt, hogy a Moldovai Köztársaságból egy 55 fős csoport 35 órát utazott busszal, csak azért, hogy jelen lehessen Szombathelyen. Érkeztek résztvevők több országból, igazi nemzetközi alkalommá vált az esemény. A fináléban magyarul, angolul, németül és szlovénül hangzott fel a How Great Is Our God.

A stadionoknak különleges lelki jelentősége van: fedett lelátók, nyitott küzdőtér – amikor belép az ember, olyan érzése támad, mintha nyitva lenne az ég. Ezt először Londonban éltem át, és óriási hála van a szívemben, hogy Magyarországon is megvalósulhatott. A Puskás Aréna 2022-es megtöltése után Szegeden már az ötödik stadion fog megtelni, és ennyi ember közösen élheti át, milyen az, amikor Isten népe egyként áll ki Teremtője és Megváltója elé.

Miként fogadták a résztvevők és a város a rendezvényt? Milyen visszajelzések érkeztek?

Különösen megható volt látni a több ezer tinédzsert a színpad előtt. Tűz, lelkesedés, mély elköteleződés volt a szemükben. Úgy dicsőített ez az alkalmi gyülekezet, mintha hónapok óta egy közösségbe jártak volna. Tudunk számos megtérésről, életfordulatról, hitbeli megerősödésről.

A 118. zsoltár szavai – „Ez az a nap, amit az Úr rendelt” – Szombathelyen különösen kézzelfoghatóvá váltak. Az öröm nem ért véget az eseménnyel. Sokan arról számolnak be, hogy az itt átélt élmény hónapokra, sőt egy egész évre ad erőt a mindennapokhoz. Ezt az alkalmat nem lehet képernyőn keresztül igazán megtapasztalni: jelen kell lenni, át kell élni azt, amit talán leginkább a mennyország ízeként lehet leírni.

A helyi szervezők, Tömő János és felesége, Anita azóta is folyamatos visszajelzéseket kapnak: bármerre járnak a városban, emberek szólítják meg őket, és mesélik, mit éltek át. Van, aki eredetileg nem is akart eljönni, de meghívást kapott, és alapvető változás történt az életében.

A város és a stadion üzemeltetői is rendkívül nyitottan fogadták az eseményt. A szervezés végig imádságos légkörben zajlott, a stadion vezetősége segítőkész volt, és örömmel élték meg, hogy a Haladás Stadion ezen a napon valóban Hálaadás Stadionná válhatott.

Hogyan értékeled a nyári dicsőítő estét és az azt megelőző szemináriumot? Milyen volt a hangulat és a lelki atmoszféra?

Különleges ajándék volt számunkra, hogy Martin Smith, a Delirious? egykori frontembere megkeresett bennünket, hogy a régióban jár és szívesen szolgálna Magyarországon is. Az ő dalai – mint a History Maker, a Did You Feel the Mountains Tremble? vagy az I Could Sing of Your Love Forever – világszerte ismertté váltak, és óriási hatással voltak a dicsőítés kultúrájára. Így született meg nyár közepén az Ez az a nap! Summer Worship Night az Akvárium Nagyhalljában, amely teljesen megtelt.

A koncerten és Martin üzenetén keresztül sokan kaptak bátorítást, megerősítést. Elhangzott az evangélium, emberek döntöttek Jézus mellett. A szemináriumon – ahol közel száz zenész, dalszerző és érdeklődő vett részt – Martin nagyon őszintén beszélt az útjáról, az alázat fontosságáról és arról, hogy minél magasabbra emel Isten, annál mélyebbre kell gyökerezni benne. Bátorította a magyar testvéreket az egyéni és közösségi dalszerzésre is.

Az Új Forrás zenekar szolgálata szintén fontos része volt az estének. A légkör egyszerre volt tanító, bátorító és mélyen Isten jelenlétében időzős.

Mit jelent számodra személyesen, hogy az Ez az a nap! mozgalom már 25 éves?

Amikor elkezdtük, nem gondoltam volna, hogy 25 év és számtalan rendezvény után még mindig tartani fog ez az utazás. Úgy indultunk el, hogy legyen néhány nagyobb alkalom, de aztán nem lehetett abbahagyni, mert éreztük, hogy Isten áldása van ezen. Idővel világossá vált számunkra, hogy ez nem egy rövid történet lesz azt azonban álmunkban sem gondoltuk volna, hogy Puláig, Madridig elér, bejárjuk a környező országokat, és mindenhol megtelnek a sportcsarnokok. Egyszerűen hihetetlen éhséget és szomjúságot tapasztalunk Isten iránt.

Azt éreztük, hogy az elhívásunk nem egy teológiai műhely, nem konferencia, és nem koncertszervezés, hanem egy összegyűjtés: „fújjátok meg a kürtöt, és hívjátok egybe a népet”. Ezt olvassuk a zsoltárban. Mi ezt tettük meg, és azóta is Isten különleges vezetését és áldását tapasztaljuk meg.

Nagyon fontos számomra, hogy minden egyes rendezvényen elhangzik az evangélium. Emberek százával, ezrével térnek meg, és ugyanígy sok megfáradt keresztény új erőt és tüzet kap. Rengeteg visszajelzést kapunk arról, hogy újraértékelték a hitüket és az elhívásukat, és megújult lendülettel akarnak szolgálni.

Hogyan indult az Ez az a nap! és melyek voltak a legmeghatározóbb mérföldkövek az elmúlt 25 évben?

A Felvonulás Jézusért világmozgalom hazai részeként, 2000-ben tartottuk első rendezvényünket. A Parlament elől indultunk, és a Tabánba érkeztünk meg, ahol egy dicsőítő színpadot állítottunk fel. Körülbelül 2000 embert vártunk, ehhez képest 25 ezren jöttek el. Ez hatalmas megerősítés volt. Itt született meg az a vízió, hogy ennek évente legalább egyszer, nagyszabású formában folytatódnia kell és célul tűztük ki, hogy egyszer eljussunk a Puskás Stadionba.

Már 2003-ban szerettük volna, hogy a régi Népstadionban megtörténjen ez a csoda, de akkor a felső karéjt lezárták. Így a Kisstadionba, a Margitszigetre, a Népstadion-kertbe vagy a Hősök terére mentünk, és haladtunk tovább az úton.

Fontos mérföldkő volt a Westend tetőterasza, ahol három éven keresztül olyan nagy tömeg gyűlt össze, hogy szó szerint nem bírta el a tető. Isten vezetése révén ekkor kerültünk át a Budapest Sportarénába, ahol közel egy évtizeden keresztül, teltházzal rendeztük meg az Ez az a nap! alkalmakat.

Ezzel párhuzamosan elindult a nemzetközi vonal is. Kezdetben főként magyar dicsőítők voltak jelen, de egyre erősebben éreztük, hogy az Ez az a nap! nem csak egy magyar rendezvény. Óriási élmény volt látni, ahogy Romániából, Szlovákiából, Szerbiából, Kárpátaljáról buszokkal érkeztek fiatalok dicsőíteni Istent. Egy teli arénában vagy stadionban köszönteni a különböző nemzeteket – akik nem az etnikai feszültségekre vagy politikai különbségekre figyelnek, hanem arra, hogy egy Istenünk van – leírhatatlan élmény.

Ez a folyamat vezetett el a Puskás Aréna mérföldkövéhez 2022-ben. Az egész régió megmozdult: csak északi szomszédunktól közel 2000 szlovák testvér érkezett, és ez nem tartalmazza a felvidéki magyarokat. Minden környező országból nagy nyitottság volt, és döbbenetes módon az utolsó jegy is elfogyott.

A 25 évhez hozzátartozik a két évnyi Covid-os leállás is. Egyszerre volt ez megállás és felállás. A többszöri halasztás, a szervezőcsapat fenntartása, a Roadshow 24 állomása hét országban mind komoly kihívás volt. Elindítottuk az online Reménység Estéket, amely százezreknek adott lelki támaszt a nehéz időszakban. Mindenezek következményeként úgy érzem, hogy a 2022-es alkalom egy sokkal érettebb, mélyebb szellemi esemény lett. Egy olyan időszak után érkeztünk meg a stadionba, amikor veszteségek, bezártság és korlátozások között éltünk, és ott együtt adhattunk hálát Istennek azért, hogy élünk, és megtartott bennünket.

Ez az időszak olyan célokat is szolgált, amelyeket korábban nem is láttunk. Elindultak a nyugat-európai meghívások. Spanyolországban – egy 46 milliós országban – hívják a „kis Magyarország” szolgálócsapatát konferenciákra és dicsőítő alkalmakra, hogy ott is elinduljanak az Ez az a nap! események.

Nincs receptje az Ez az a nap!-nak. Egyetlen dolog biztos: mindig hallgattunk Isten hívó szavára. Így állt össze az az „illat”, az az áldozat, amit Isten meg tudott áldani. Nemcsak horizontális törekvés ez – hogy elérjük egymást és az embereket az evangéliummal –, hanem vertikális is: elsősorban Isten felé szólunk.

Hogyan tapasztaltad meg Isten vezetését? Mit tanultál Istenről ezek alatt az évek alatt? Miként formált téged ez a 25 év emberileg és lelkileg? 

A legfontosabb, amit megtanultam, hogy Isten jó, hűséges, és betartja ígéreteit. Ha visszagondolok a 90-es évek közepére, végére, amikor ezek a gondolatok megszülettek, nem mertük volna álmodni sem, hogy Isten ennyire sokszorosan felülmúlja a víziót.

A Jábec imájában olvassuk: „szélesítsd ki a határomat”. Valahogy ezt éljük meg. Isten kiszélesíti azokat a határokat, amelyeket mi sokszor szűkmarkúan vagy kicsinyesen gondolunk el. Az evangélium hirdetésére óriási szükség van, és ma már az Ez az a nap! nemcsak rendezvényeken keresztül van jelen, hanem internetes rádión, YouTube-csatornán, Spotify-listákon is.

Huszonöt-harminc évvel ezelőtt mindez még nem létezett. Ma pedig ott lehetünk az emberek fülében és szívében a hétköznapok során is. A vágyunk az, hogy valaki reggel egy Facebookon megjelenő áhítattal ébredjen, nap közben kapjon egy igét vagy bátorítást, hallgathassa a rádiót munka közben vagy autóban, és hogy mindez hozzájáruljon ahhoz, hogy az ország egyre inkább dicsőítő nemzetté váljon.

Hogyan látod, miben változott a dicsőítés kultúrája Magyarországon, és milyen szerepet játszott ebben az Ez az a nap!?

A ’90-es évek közepén még egyáltalán nem gondoltam volna, hogy egyszer a Kulturális Minisztériumban ülök majd, és arról beszélgetünk, hogyan válhat a dicsőítés a kultúra részévé. Ahogy azt sem, hogy televíziós stúdiókban készítünk felvételeket, amelyeket országos csatornák sugároznak.

Hálás vagyok, hogy az a fogalom, amit ma modern keresztény zenének, vagy dicsőítő zenének nevezünk – és amit angolul egyszerűbben CCM-ként, Contemporary Christian Music-ként határoznak meg –, Magyarországon is elkezdett beívódni a köztudatba. Míg a tengerentúlon ennek már az ’50-es, ’60-as évektől megvoltak a gyökerei, nálunk ez igazán csak a ’90-es évektől indult el, apró lépésekben. Mégis úgy látom, hogy ma már nagyon sokan tudják: ez a műfaj létezik.

Gyakran előfordul, hogy az utcán megszólítanak, vagy beülök egy taxiba, és szóba kerül, mivel foglalkozom, hová megyek. Ilyenkor sokszor hallom vissza: „Ja, az Ez az a nap! Tudjuk, ez volt a Puskásban.” Nem mondom, hogy mindenki, de az utca emberei közül is nagyon sokan felkapják a fejüket ezekre a szavakra: Ez az a nap!, dicsőítés, modern gospel. Ez ma már jelen van, létezik, és ebben az Ez az a nap! vitathatatlanul betöltött egy Istentől kapott szerepet. Minden dicsőség természetesen Istené!

Milyen hatással volt mindez az egyházi gondolkodásra és a hagyományosabb közösségekre?

Sok tekintetben még a történelmi vagy konzervatívabb egyházakban is formálódott a dicsőítés módja és stílusa. Ha egy arénában, stadionban vagy akár a Hősök terén kiállunk, és modern hangzással, ebben a lelkületben dicsőítünk, akkor talán kevésbé kérdőjelezhető meg az, hogy ugyanez egy templomban vagy egy gyülekezetben is megvalósulhat.

Amikor azonban elkezdtük, komoly ellenállással találkoztunk. Sok negatív kritikát kaptunk: volt, aki szerint ezt nem így kell csinálni, csak kórusokkal lehet, csak komolyzenével. Sok mindenen mentünk keresztül. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy Isten nem a zenét vagy a műfajt szereti, hanem az embert, aki ott áll mögötte, a szívet, amely felemeli a hangját őhozzá. Hogy ezt ki milyen stílusban teszi – csendesen vagy hangosan, kisebb vagy nagyobb közösségben –, az másodlagos.

Úgy érzem, hogy ebben a folyamatban, a dicsőítés kialakulásában és átformálódásában mi is betöltöttünk egy bizonyos szerepet. Ennek nyomán Magyarországon kirajzolódott egyfajta dicsőítő kultúra. Természetesen sok minden zajlott velünk párhuzamosan is: például a Debreceni Dicsőítő Iskola is ugyanebben az időszakban indult el, fontos szerepet vállalva a képzésben, a dalszerzésben és a zenei együttműködésekben. Ők is úttörő munkát végeztek.

Sok jó dolog történik ma Magyarországon, és ezekben kölcsönösen erősíthetjük egymást. Mi mindig is partnerként tekintettünk másokra: együtt dolgoztunk, támogattuk mások munkáját is. Ilyen volt például 2012-ben a Reménység Fesztivál, vagy 2023-ban a Csillagponttal együttműködve az Ez az a nap! Balaton, de számos más rendezvénybe is bekapcsolódtunk.

Ennek köszönhetően nekünk is sok partnerünk van, akikkel közösen tudunk létrehozni és lebonyolítani egy ekkora volumenű rendezvényeket. Ez a közös munka is része annak a kultúrának, amely az évek során formálódott, és amely ma már sokak számára természetes része a magyar keresztény életnek.

Már zajlanak az előkészületek a szegedi Ez az a nap!-ra. Mit lehet tudni a rendezvényről?

A helyszín a szegedi Szent Gellért Fórum, amely az ország egyik legszebb stadionja. Kapacitása hasonló a szombathelyihez, ide is körülbelül tízezer embert várunk. A város a román és a szerb határ közelében fekszik, ezért az egész régiót szeretnénk meghívni, hogy együtt tudjunk dicsőíteni. Az előkészületek zajlanak, a rendezvény hírét rendkívül pozitívan fogadta a város és a stadion vezetősége. Nagyon várjuk, hogy itt is megtörténjen az a csoda, hogy május 30-án délután egy szívként emeljük fel Jézus nevét.

A cél Szegeden is ugyanaz, mint minden alkalommal: lehetőség szerint minél több ismert dalt együtt énekelni, és teret adni a Szentlélek munkájának, hogy gyógyítson, szabadítson, és hogy az evangélium átjárja a szíveket. Az Ez az a nap! nem koncert, nem konferencia és nem fesztivál. Ez egy alkalom, amikor egyszerűen Isten elé megyünk. Nem koncertre megyünk, hanem imádkozni, mert imádjuk Istent. Minden egyes dal imádság. 

Imádkozunk a személyes életünkért, a családunkért, a gyülekezetünkért, a hazánkért, a nemzetünkért, Európáért, az ifjúságért, a bajban lévőkért és a rászorulókért. Egyfajta pozitív olvasztótégely alakul ki ilyenkor: egyszerre zenélünk, egyszerre könyörgünk, imádkozunk, hirdetjük az evangéliumot. Hisszük, hogy a szegedi régióban is változások fognak történni, ahogyan a korábbi helyszíneken is bizonyságok sokasága kísérte ezeket az alkalmakat.

Érdemes időben lefoglalni a szállásokat, mert az utolsó hetekben már szinte lehetetlen szállást találni azokban a városokban, ahová az Ez az a nap! megérkezik. Ez önmagában is csoda: akkora az érdeklődés az evangélium iránt, hogy egy városban elfogynak a szállások, mintha Forma–1 vagy olimpia lenne. Amikor hívő lettem, nem is kérhettem volna Istentől ennél többet: hogy használjon arra, hogy emberek Őt keressék, közelebb engedjék a szívükhöz, és hagyják, hogy formálja az életüket.

A szegedi testvérek nagyon várják a rendezvényt, és jó hír, hogy a jegyek már elérhetők a weboldalunkon. Rendkívül kedvező áron kaphatók, és mindenkit bátorítok, hívjatok el barátokat, rokonokat, ismerősöket. 

Az Ez az a nap! ti vagytok. Nélkületek nincs, nem is volt, és nem is lesz. Együtt tudunk továbbmenni ezen az úton, és bízunk benne, hogy a szegedi alkalom után is folytathatjuk, és hamarosan hírt adhatunk a következő évi rendezvényekről is.