Noha Illés az életét mentve menekült, és nem rendelkezett a túléléshez szükséges legalapvetőbb dolgokkal sem, Isten gondot viselt követéről. Ugyanígy Jézus is, amikor kiküldte új követeit, a tanítványokat, hogy hirdessék és bemutassák az örömhír üzenetét, biztosította számukra a szükséges forrásokat.

Azt mondta nekik, ne foglalkozzanak azzal, hogy elegendő élelmet vigyenek magukkal az útra. Nem akarta, hogy botot vigyenek magukkal, vagy tarisznyát, kenyeret, pénzt vagy akár váltóruhát (Lk 9,1–6). Isten majd betölti szükségleteiket, ahogyan tette Izráel népével a pusztában és az olyan követekkel, mint Illés. Csak bízniuk kellett benne.

Ma is ilyen bátran rábízhatják magukat a keresztények Isten gondviselésére, mert ő megígérte, hogy velük megy, miközben elmennek, hogy tanítványokká tegyék a népeket (Mt 28,19–20).

Lehetséges, hogy szenvedés vár rájuk, bajba kerülnek, vagy akár meg is ölik őket, Isten gyermekei mégis bízhatnak abban, hogy Isten lehetővé teszi a tőle kapott küldetésük elvégzését, és örökre be fogja tölteni szükségleteiket kegyelmének feléjük Krisztus Jézusban megnyilvánuló gazdagsága szerint (Fil 4,19).

A földindulás után tűz jött. De nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszott.

1KIRÁLYOK 19,12