Hit és hitetlenség

Az érzések alapját a körülmények képezik, és olyan változékonyak, mint az időjárás. A hit magában foglalja a cselekvést, a bizalmat és a meggyőződést, hogy Isten valóságos, cselekszik, és a hívők javát munkálja – függetlenül attól, hogy pillanatnyilag éppen mit érzünk. A hit valójában időnként éppen az érzésekkel ellentétes irányba vezeti a hívőket.

Az ebben a történetben szereplő asszony már régóta szenvedett. Mivel betegsége vérzéssel járt, állandóan „tisztátalannak” számított (a zsidó törvény alapján), és így valószínűleg kiközösítette őt a környezete. Amikor hallott Jézus gyógyító erejéről, bátran odamerészkedett a tömegbe, és hittel kinyújtotta felé a kezét. Ő így felelt: „Leányom, a te hited megtartott téged.” (Mk 5,34)

Isten arra hívja az embereket, hogy hűségesen bízzanak benne az élet minden területén (Péld 3,5–6). Jézus útja a bizalom útja. Jézus egész földi élete során teljes hittel az Atyára támaszkodott, és arra biztatta követőit, hogy ők is ugyanígy higgyenek.

Sok oka van annak, hogy az emberek hajlanak a kételkedésre. A modern nyugati kultúrát áthatja a szkepticizmus. Az igazság modern kori keresésének jelszava: „Értsd meg, hogy el tudd hinni!” Jézus ezzel szemben mindig azt tanította: „Higgy, hogy megérthesd!”

A kételkedés és a hitetlenség elleni harcban Jézus így bátorítja az embereket: „Ne félj, csak higgy!” (Mk 5,36) Jézus útja arról szól, hogy mindennap bízunk Istenben, jelen- legi és elkövetkező életünk tekintetében egyaránt.