Egy biztos: a törvényt soha, a legelején sem szánta Isten olyan eszköznek, amelynek a segítségével az emberek kiérdemelhetik a vele való helyes kapcsolatot. A 2Móz 20. fejezetében a törvény bevezetője Isten parancsait az ő jellemére és munkájára alapozza.

Isten kapcsolatot létesített népével, majd hatalmát megmutatva megszabadította őket az egyiptomi fogságból. Isten kegyelmes kezdeményezésére a népnek imádatteljes engedelmességgel kellett válaszolnia. Bár Izráel soha nem volt képes tökéletesen betartani a törvényt, a törvény rámutatott az engedelmesség természetére, és kiemelte, hogy a bukott emberiség képtelen engedelmeskedni Istennek (Róm 7,7–12).

Kudarcuk még inkább rávilágított, milyen nagy szükségük van a Megváltóra, aki engesztelést szerez bűneikért. Az, hogy Isten elvégezte az engesztelést népe bűneiért, vágyat ébreszt az engedelmességre; nem jóindulatának megszerzése érdekében, hanem mert ez a megfelelő válaszreakció egyoldalú munkájára.

Az engedelmes élet Isten kegyelmének munkája Lelkének hatalma által azokban, akiket már gyermekeivé fogadott.