Mintegy tíz évvel ezelőtt itt járt az Ez az a nap!-on egy együttes. Egyik tagja azt a jelzést érzékelte fentről, hogy a dicsőítés majd bekerül a magyar zenei kultúrába. Ez akkor még nagyon marginális műfaj volt a könnyűzene egészéhez képest, így ízlelgettük, hogy milyen módon is történhet – már ha így lesz. Azóta errefelé mozdulunk.

A tavalyi és az idei A Dal verseny pedig újabb lépés volt ennek az előrejelzésnek a mentén. Talán néhány év múlva fogjuk csak látni, hogy milyen fontos volt Rita, Gréta és Jota megjelenése. A tavalyival együtt mind a négy más stílusú volt, és jelezte azt a zenei gazdagságot, melyben bőségesen vannak még énekek. Remélhetőleg az ő színre lépésük bátorítja majd azokat, akikben ott van a tehetség, de idáig nem mertek ekkora léptékben gondolkodni.

Az mindenesetre látszik, hogy milyen daloknak van esélyük jól szerepelni. Amit nagyra értékelt a zsűri, az: a katarzis, a magas hangszertudás, a zenei összhang, három dallam, eredetiség, változatosság, szenvedés és szépség. Biztos van több is, de ezek gyakran előjöttek a vélemények során. Ezeken a szempontokon érdemes átfuttatni a jövőbeni dalokat. A képernyők előtt ülő sok néző pedig kezdi megszokni, hogy Isten és Jézus közvetlen vagy közvetett módon megjelennek az énekekben. Isten találta fel a zenét, ő adja a tehetséget, így nagyon is megérdemli – mindenki másnál is jobban -, hogy róla, neki énekel valaki.

A Megváltóról pedig tudjuk, hogy: “Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!” És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: „A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!” (Jelenések 5,12.13).

Meg kell találni azt a művészi formát, mely kinek-kinek testreszabott, és amiben a leginkább ki tudja fejezni azt a mondanivalót, mely kikívánkozik belőle, ami részben ő maga, ami hiteles és meggyőző. Mindhárom dalnok barátunk az egész közeget vitte tovább, köszönet érte nekik. Most már egészen természetes a “vallási” téma, s ebben nekik komoly szerepük volt. Sok szép ének lehet még a mennyei kottatárban – hozzuk le őket ide, az emberek közé. Kellenek a dalok, melyek életet hordoznak, felüdítenek, irányt mutatnak.

Végül pedig jöjjön az etalon, a mintegy harminc évvel ezelőtti előfutár, az eddigi legsikeresebb nemzetközi szereplésünk, még 1994-ből. Friderika énekelte a “Kinek mondjam el vétkeimet? “című dalt:

Ez magában hordozza a fenti ismérveket, s mindehhez társult egy gyönyörű, bársonyos hang. Feltesz egy kérdést, mely adott esetben többet ér, mintha állító módban fogalmazta volna meg, mert a hallgatóknak kell megfogalmazni a választ. Elérkezve a mába, az ajtó mostanra kinyílt, menjenek be sokan rajta.